Szigorúan Bizalmas, 1956. június
1956-06-18 [1076]
Széchenyi száz évvel ezelőtt mondó A t szavai un is nyomatékkal idézhetők a sztálini sötétségben tartott Magyarországon, Széchenyi azt mondotta, szép kis haza jutott neki és alig van néhány fia, aki kívülről vetett volna egy pillantást abba, ük még nem is tudják, mennyire hátra vannak, mily gyengék, mily műveletlenek. Ezt az állapotot egyre többen felismerik otthon^ Egymás után olvasunk cikkeket, amelyekben útlevelet követelnek maguknak az irőkr De útlevelet követelnek maguknak a fiatalok is. Valamikor a helytelen iskolapolitika ellenére is sokszor vándorként bejárták Európát és meglátogatták az egyetemeket a magyar diákok, sőt a háború után is kaptak még ösztöndijakat nyugati egyetemekre* A mai tanuló ifjúság előtt még a szomszéd határ is zárva, A magyar nyomorúságból nem látogathatnak el a cseh, lengyel vagy román nyomorúságba sem. Az első előfeltétel tehát az útlevél.. Olyan útlevél, amely nemésak csoportos utazásra, nemcsak delegációit kiküldetésre, hanem magánutazásra is jogosít. Akinek nincs útlevele, annak nincsAelke sem,-vallja egy régi közmondás és a magyar irók, de a magyar nép is követeli ezt a jogot, amely más nyugati országban a lakosság természetes tulajdona, A másik adófeltétel az t irod almi és művészeti élet ellenőrzés nélküli teljes szabadsága. Éppenfoost olvastunk egy cikket, amelyben egy fiatal költő elmondja ábrándjának hiteles történetét. Arról ábrándozott több társával, hogy független folyóiratot inditanakc Azt irja, minden elő volt készitve, csak három dolog hiányzott : pénz, p^pir és engedély. A költő érthető okokból diplomatikusan fejezte ki magát* Ennyi^részletozés helyett egyetlen szávai is megmondhatta volna, mi hiányzott. Ez a szó : szabadság. Meg kell mondanunk, hogy ez az ábránd nem valami jobboldalinak bélyegzett ás mellőzött vagy üldözött iró agyában születette Olyan ember ábrándozott igy, aki lelkes hive volt a Rákosi-rendszernek, év okon keresztül azt énekelte a munkásoknak, hogy s szocializmusban milyen jó t Ennek a költőnek az Írásait mindig közölték, Mégis Ő is szürkének érezte a hangot és nyomorúságosnak a sajtót, Uj irányú lapról ábrándozott, A magyar irodalompolitikának vissza kell térnie arra az útra, amelyről 1948-ban letérni kényszerült. Engedjék át az irodalmat az Íróknak és tisztítsák meg a pártemberek bürokráciájától. Minden hivatalos elismerés és botcsinálta tekintély ellenére a szellemi életben ? müvek határozzák me g a rangsort. Hiába ülnek stréber akarnokok miniszteri és osztályfőnöki székben* Hiába fontoskodnak szempontmukik a szerkesztőségek vezetőségében. Az a tisztulási folyamat, amely az irodalomban és a politikában egyre elemibb erővel megy végbe, előbb-utóbb személyi és politikai változást követel hazánkban is.
