Szigorúan Bizalmas, 1956. május-június
1956-05-24 [1076]
A Eoagyarors -ági kommunista párt első titkára múlt pénteken elhangzót' beszédében pontosan 2o3 szót szentelt a magyar irodalom ügyének* Ha tekintetbe vesszük, hogy az említett 2o3 szóból 46 egy Lenin-idézet volt, akkor kiderül, hogy Rákosi pontosan 15"" szóval intézte el a magyar szellemi élet válságának k érdéi eit. 157 szóval nehéz olyan bonyolult problémák mélyére hatolni, mint a magyar irók úgynevezett lázadásának, a népi demokrácia kulturcsődjenek. vagy a kritika szabadságának kérdése. De az irodalomra vonatkozó főtitkári megnyilatkozás szemérmes szűkszavúsága talán nem is lett volna olyan szembeötlő, ha Rákosi más kérdésekkel kapcsolatban is ilyen szigorúan alkalmazta volna a tömör beszéd ismeretes szabályait. De más vonatkozásokban — kivéve a személyi kultuszt éa a szocialista törvényessé? problémáját - Rákosi távolról seiú volt ilyen szófukar. Sőt, minden más kérdésről olyan hosszasan szónokolt és csevegett, mintha beszédéért percenkint kopott volna fizetést. Rákosiról mind önkritikája előtt, mind önkritikája után sokmindent el lehet mondani. Azt azonban el kell ismerni, hogy rutinirozott níp szónok és politikus. Ha tehát Rákosi oz irodalom kérdésével kapcsolatos problémák fejtegetésére nem forditott időt, ennek nem az lehetett az oka, hogy Rákosi nincs tisztában ezeknek a kérdéseknek a horderejével. Rákosi igenis nagy jelentőséget és nagy fontosságot tulajdonit ezeknek a problémáknak, de azokra vonatkozó szűkszavú megállapításait igyekezett egy hosszú politikai beszéd mélyére ágyazni. Megvan annak az oka, hogy az olyan hosszura nyújtott beszédében a párt első titkára a legégetőbb problémák forró kásáját kerülgette anélkül, hogy ugy istenigazában belekóstolt volna. A népi demokrácia forró kásái közül a legforróbbat Rákosi 157 szóval intézte el* A magyarországi rezsim súlyos problémái közül az irodalmi élet, a szellemi élet válságát nem lehetett agyonhallgatni, sem lényegét meghamisítani. Az irodalom nem olyan, mint egy-egy termelési kérdés, mert ha ezek körül baj van, a kommunista rendszer azt vagy elhallgatja, vagy pedig ellenőrizhetetlen számadatok közzétételével leplezi. Ilyen hamis statisztikai adatok alapján ki lehet mutatni, hogy például Magyarországon több acélt termelnek, mint Németországban, de az irodalom és a művészet bajait nem lehet statisztikai adatokkal takargatni, javitgatni és meghamisítani.
