Szigorúan Bizalmas, 1956. május-június

1956-05-23 [1076]

Cseka Sándor karcsú, barna, 28 évas fiatalember, felfelá fésült hullámos hajjal, aszkéta arccal, égő szemmel. Művész, akinek hivatása betölti életét. Április 29-én mondott bucsut Budapestnek és Kelet-Berlinben kis időt töltve menekült át a szabadságba. Hogy mióta élek az énekmüwészetnek ? Amióta az eszemet tudom - igy kezdi, amibon megegyeztünk : elfogulatlan, őszinte vallomást. Az apám józan munkásember az Angyalföldön,, Hallani sem akart arról, hogy kifessem magam, dalénekes legyek. Anyám 1944-ben titokban vitt el a Nemzeti Zenedébe, ahol ingyen tanitottak. Érettségi után a Nemzetibe vettek fel ösztöndíjas statisztának, az Operettszínházba pedig kardalosnak, falán elvesztem volna, ha 1949-ben Tito Schipa meg nem hallgat. Tehetséges vagy, képezd magad - ezzel engedett útnak* Ez kellett csak az én lángoló becsvágyamnak. 195o-ben az Operaház ösztöndíjas magánénekesnek szerződtetett. Megvallom, inktbb munkás származásomnak, az angyalföldi eredetnek, nem a próbaéneklés kétségtelen sikerének köszönhettem a 8oo forintos ösztöndijat. Egy polgári családból valc Coruso ma nehezen érvényesülhet Budapesten, A vörös náciknál művészeti téren is a származáskutatás a divat. A Zeneakadémián a hangsúly nem a tehetségen van - folytatja felindultan. Százszor inkább a marxizmusonleninizmuson. Ha az állami művészképző növendéke szaktárgyból bukik meg, pótvizsgát tehet. Ha pártideológiából elégtelen az osztályzata, meg kell ismételnie a tanévet. A tehetséges művésznövendék természetesen a pokolba kivánja az ideológiát. Ott hagyja az állami iskolát és lemondással, koplalással magánúton képezteti magát. Az Operaház és az állami kézben lévő szinházak mindenféle hintázással bújnak ki az államilag kiképzett fiatalok szerződtetése alól, : ert túlnyomó többségük hasanavehetetlen. Mi van akkor

G

régi propaga nda-jelszavakkal ; " Kultúrával a dolgozókért " A művészet a dolgozóké " ? A fordulat éve után, igy nevezik az 1949-es kommunista puccsot, valóban sorra szervezték az uj művészegyütteseket, staggione társulatokat. Egyik szinház nyilt a másik után Pesten és vidéken. Türelmetlenül keresték az utánpótlást, de változatlanul a kommunista szószátyár kod ás és a káder vezérelte elsősorban n válogatást és nem a tehetség. Az ösztöndijakat az üzemi együttesek, kulturbrigádok harmad- és negyedtehetségű tagjai, főleg a DISz-káderek között osztották ki.