Szigorúan Bizalmas, 1956. május-június

1956-05-21 [1076]

túlságosan ki van teve a nyugati befolyásnak. Vasmarokkal kell kéz­bentartani é*s ő az egyetlen, aki képes erre. Rákosi nem jelentette be azt sem, hogy lezárLilt a vi­szály közte és Tito Jugoszláviája között. Csak'ainyit mondott, hogy megjavult a viszony, miután "Jugoszláviát 1949-ben alaptalan vádak és rágalmak érték részünkről," Vagyis sajátmagát is beleérti a rágal­mazók és vádaskodók körébe. Kérdés azonban, hogy Tito elnök clfogadja­o ezt a kollektív bocsánatkérést, / A belpolitikában semmi jel sem mutat demokratizálódásra. Az ugynevozotf^azefias Népfront továbbra is a kommunista párt transz­missziós szijo. Szó sincs :rról, hogy engedélyezzék más politikai pár­tok működését. Rákosi mogomlitotte a parlamonti viták szab:dobbá"tétc lét, de mindössze egy gúnyos megjegyzés formájában. Nem féltünk - mon­dotta - a parlamenti vitától, amikor kisebbségben voltunk, ugyan miért félnénk most, amikor miénk a'parlament. Ez arra mutat, hogy ha lesznek is viták, akkor azok a diktatúra , és nem fogják lehetővé tenni; hogy megszól:Ihassanak a magyar nép szabadon megválasztott képviselői. Ugy látszik, hogy a párton belül meglehetős elégedet­lenség uralkodik Rákosi személye és politikája iránt. Erre vall legalább is hogy Rákosi élesen kikelt az úgynevezett jobboldali clh:jlás ollón. Ezzel a 3Zóval jelölte meg azt az engedményes politikát^ -melyet 1955­bon és'1954-ben folytattak Magyarországon Nagy Imro miniszterelnöksége" idején. Rákosi szerint ez a politika a termelés szinvonalának csökkené­sére és a párt vezető szerepének gyengítésére vezetett. '. • ' Nagy gazdasági feladatok olőtt áll az ország, « mondotta Rákosi - és az ötéves terv teljositéséhcz nagy fegyelemre van szükség. A bőszé,! nem hagy kétséget :;folől. hogy Rákosi nagyon is fél, nehogy olhamarkodják a sztálinizmus megszüntetését Magyarországon^ Az egész állami és társadalmi rund gyenge alapokon áll és őzért óvatos­ságra van szükség. Rákosi erőnek erejével meg akarja almőályozni a párt uralmának meglazitását. Óva int a szabadság veszélyétől és hangoztatja, hogy a rombold kritikát nem lehet eltűrni. Beszédével meg akarta orősiteni a fegyelmet a pártban és az Országbon és határt akart szabni minden nagyarányú változásnak. Bő­szedé azonban olyan kihívó volt és annyira hogy valószínűleg még csak fokozta az anugy is meglévő feszültséget és olkosoredést. /A végo vohetotlen/

Next

/
Thumbnails
Contents