Szigorúan Bizalmas, 1956. május

1956-05-07 [1075]

az úgynevezett "menlevelet", amely az okmány birtokosát Svédország védelme alá helyezte "mindaddig, aralg svéd terű- ^ létre nem érkezik". Ennek az útlevélnek nemzetközi jogi szempontból semmi-értéke nem volt, de Wallenbergnek sikerült ezt elismertetnie e magyar kormánnyal. Dc oz mégosak a kezdőt volt, mivol a Svédországba való kimenetelt csak azoknak engedték meg, akik rokoni, vagy üzleti kapcsolatban állottak Svédországéal•V/a!:. aba.rg más eszközt keresett az emberéletek megmentés arc

é A Phcsnix-utoa 32„számú házban területenkívüliséget élvezd befogadási központot létesített, A Svéd Vöröskereszt és más külföldi diplomaták sogits égővol "a . a.tköai - ottót

5

' létesített, ahol bizonyos időpontokban közel 13„000 r;r,urtóly tartózkodott, A Vörös Hadsoreg közeledtével a diplomatáid zöme elhagyta a magyar fővárost. Wallenberg Pesten maradt, ahol a "_.>ttó

M v-lt. A Bünorur-utuábán id cigi ónos kövotsópet létesített, amely biztosította Svédország jelenlétét a "felaaabadult térülőtökön". Amikor Budapest 1945 január 13

9-án a szovjet csapatok kokóro került, Wallenberg jelentkezett ős skreditáltatta magát mint svéd diplomata, K'rtc, hadd lótocithcsson kapcsolatot a csapatok parancsnokságával, s a főparancsnoktól gépkocsit,s több emberből álló őrséget kgtpott

a Négy nappal később következett be az az esemény, amelyről cikkünk clcJón számoltunk be

t Egy hónapja annak, hegy Hruscsov és Bal • nvin fogadták Eriandor svéd miniszterelnököt. A svéd miniszterelnök kóróséra a két szovjet államférfi ünnepélycsen megígérte,hogy felkutatják Wallenberget ős hazájába telepítik, De vájjon mcgvalósitható-c oz az igórot? Más szavakkal mondva: vájjon életbon van-c még a Szovjetunióban W- llaaborp? Amerika xi

angja Európából, Ander3_ tábornok a • Szoyjet, 1956, május 6.- . új poiiti

SaT v

onal ár ÓL Anders tábornok, aki a második világháborúban a szövetségesek oldalán harcolt lengyel hadsereg főparancsnoka volt és most felolvasó körúton van az Egyesült Aliaraokban, azt a véleményét fejezte ki, hogy a szovjet vezetőknek súlyos gondokat okoz belpolitikai hatalmuk sorvadása. Ennek ellensúlyozására látták szükségesnek, hogy letaszítsák Sztálin szobrát a piedesztalrol es ezért látogatnak egymás után külföldi országokba. Odahaza/azután eldicsekednek vele, milyen csodálatos fogadásban részesítette őket a külföld. Ezzel próbáljak megerősíteni gyengülő pozíciójukat.