Szigorúan Bizalmas, 1956. április-május

1956-04-19 [1075]

Egyszerűbben: hogy közelednek a jogrendhez. Ékes kommunista nyelven: a szocialista törvényességhez. Milyen tények bizonyítják ezt a megtéyesztc* szándékot ? Elsősorban az, hogy a félrevezető és bizonyos szűkebb csoportot érintő úgynevezett rehabilitációkon kivül semmi sex történik. A Rajk-perhez és a többi perhez a magyar népnek semmi köze. Az, hogy a párt egyik alosztálya határozatban utasította a párt másik végrehajtó közegét, amelynek történetesen Legfelső Bíróság a neve, pusztán kommunista belügy. A mostani, még saját törvényes rendelkezéseiket is felrúgó rehabilitációknak ugyanannyi közök vönéz igazságszolgáltatáshoz, mint a vészitéleteknek. Ugyanakkor egyre sürgetőbben követel a külföldi és a belföldi közvélemény revideálást és elégtételt

1 azokban az esetekben, amelyek nem egyes személyeket, hanem az ártatlanul üldözötteknek széles rétegeit érintik. Ezek olyan közismertek, hogy szinte elhagyhatnóka felsorolást. Ahol a jog csupán fegyver az uralmat bitorló politikai párt kozébim, ahol osztálybirósággá alacsonyították előre megfontolt szándékkal a törvénykezési szerveket, ott szükségszerűen ártatlanokkal telr.ak meg a börtönök. Soha sommiféle diktatúrában nem volt olyan magas a politikai foglyok száma, mint a komKunlsta uralom alatt. A magyarázat kézenfekvő, hiszen az elítéltetáshez elegendő a puszta származás. Felesleges a körülhatárolt megjelölés is, ha ráfoghatják a vádlottra, hogy osztályellenség. A tár£ adalom egész rétegeit kollektiv felelősség alapján a vádlottak padjára ültetni bolsevista szaoadalom. Ilyen körülmények között az első észszerű lépés a politikai amnesztia lenne. Szélaskörü azonnali elégtétel, amelyet nyomon kövathetne a szabadlábra h 3lyezetteknek kijáró jóvátétel* Ehelyett mi történik ? Április 4-ér meghosszabbították a külföldön élő magyar állampolgárok száméra hirdetett amnesztiát, sőt ki is terjesztették érvényét a Magyar Népköztársaság ellen külföldön folytatott bűnös tevékenységre. Vagyis közkegyelemnek hazudtak egy olyan rendelkezést, amelynek semmi köze a jogi is erkölcsi jóvátételhez. Mindez nagyon is átlátszó propag^nda-manovar, amelynek (célja az emigráció megbontésaes leszerelése, azokra^ elhallgattatása, akik a szabad világban hangot adnak a nemzet sérelmeinek és elmondják mindazt, amit odahaza még említeni sem lehet. MiveVis érzékeItethetnők ezt a gyalázatosságot ? Talán e£v összete sonlitásral. Aki ma idekint szerintük hazát árul, ellenséges propagandatevékenységet fejt ki, az megtérő bárány, sőt a Szülőföldünk cimü rádió ünnepelt hőse lehet, ha jövő április 4-ig hazatér. Viszont otthonrekedt hozzátartozóját, ártatlan édesanyját,