Szigorúan Bizalmas, 1956. április

1956-04-07 [1074]

Mióta Hruscsov a moszkvai pártkongresszus' zárt ülésén megfestette Sztálin igazi képét, azóta különös propaganda folyik a kommunista sajtóban az egész világon. Magyarországon is a politikai beszédek, a sajtó és a rádió tele vannak a személyi kultusz éles bírálatéval. Sztálinról azonban alig esik szó, Nem azt ismételgetik, amit Hruscsov mondott Sztálinról, nem azt mondják, hogy Sztálin kegyetlen zsarnok volt, akitől legjobb barátai is reszkettek. Nem azt mondják, hogy a diktátor egyetlen intésére fejek hulltak le, hamis vádak készültek, ártatlan embereket végeztek ki, a parasztokat milliószámra irtották ki, a politikai ellenfeleket büntető-táborokba hurcolták, E vaskos, brutális, mindenki számára azonnal érthető tények helyébe valami homályos politikai elméletet igyekeznek ültetni, valamit, amire a tömegek alig figyelnek fel* Mindennek a személyi kultusz az oka, magyarázzák a párt propagandistái. A személyi kultusz megmagyarázására példaképpen hivatkoznak Sztálinra. Persze, lehetőleg kíméletesen. Sztálin nem volt rossz ember, csak éppen tu]/nagy sikerei voltak, népszerű lett és el lett kapatva. Mindenki dicsérte és a végén maga is elhitte a dicséreteket. Persze, senki sem merte Sztálinnak megmagyarázni, hogy ő nem olyan nagy ember, s igy azután bármilyen utasitást is adott ki, ellentmondás nélkül végrehajtották. Az érthető, hogy néha téves utasításokat adott. Érthető, hogy néha tévedett, de ezt nem merték közölni vele. Érthető, hogy néha ártatlan emberek kivégzését -rendelte el és reszkető szolgái engedelmeskedtek neki, A propagandisták ehhez hozzáteszik, hogy a személyi kultusz politikai betegség, minden rendszer beleeshetf senki sem tehet róla, hogy igy történt. Ezentúl majd egészen másképpen lesz. A személyi kultusznak vége. A kommunista propagandisták azt remélik, hogy ez a látszat szerint hibákat beismerő, tárgyilagosságnak tetsző beállítás elfeledteti a néppel, hogy valójában mi történt. De hiába beszélnek elfogulatlanul a személyi kultuszról, a nép nagyon jól tudja, miről van- sző. A diktatúráról van szó. Egyéni diktatúra, vagy kollektív diktatúra a nép szempontjából nem sokban különbözik és az úgynevezett kollektív vezetés, ha az diktatórikus, vagyis, ha kommunista, akkor az. ugyanazokkal a tünetekkel jár, mint a most kritizált személyi kultusz.