Szigorúan Bizalmas, 1956. március
1956-03-09 [1073]
. . , A budapesti pártközpontban mind a mai napig törik a fejüket, hogyan magyarázzák meg a magyar népnek, hogy nálunk nem lehet szó a munkaidő-leszállításáról, a fizetések, nyugdíj k és reálbérel: rendezéséről. Mert hogy erről van szó, az ma már nem titok. A oseh kommunista vezérek március 5-én országszerte körzeti értekezleteket tartottak, ezeken az értekezleteken beszámoltak a szovjet pártkongresszus irányelveinek és határozatainak Csehszlovákiában váLó gyakorlati alkalmazásáról. A moszkvai pártkongresszus után tartott külön konferencián a cseh kommunisták ugyanazokat az utasításokat kapták, mint Rákosi. Amit tehát a cseh koamiunisták a moszkvai pártkongresszus határozatainak gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban elmondották, nemcsak Csehszlovákiára érvényes, hanem az• összes• keletcurópci megszállt országokra, tohát Magyarországra is. Siroky,Novotny és a cseh- kommunista p árt központi bizettaága képviselőinek beszédei alapján Rákosiék hallgatása ellenére is következtetni tudunk arra, hogy a szovjet pártkongresszuson milyen sorsot szántak a megszállt országok népeinek, A cseh kommunisták beszámolóiból kiderül, hogy a munkaidő leszállításéra a kelet európai népi domokr áciákb&n egyelőre szó som lehet. A Szovjetunió mérföldes csizmáikkal előtte jár a népi demokráciáknak - mondották, ott már a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetnél tartanak, mig a népi demokráciák még csak a kapitalizmusból a szocializmusba vehető uton botorkálnak, A munkaidő megrövidítésén ek lehetősége épen ezért, még csak kialakulóban van, csak fokozatosan lehet végrehajtani. Előbb a munka iránti forradó!mi lelkesedést kell felkelteni. A munkátoknak e.z eddigieknél sokk 1 többet kell dolgozni, jobban meg kell szervezni a munkát, meg kell szilárdítani a munka fogyóimét, uj termelési eszközöket kell előállítani és üzembehelyezni. ke let-Európában tehát a szovjet kongresszus után is a régi nóta járja: dolgozzatok az eddigieknél is többet, cspán a mézesmadzag változott, most már nemcsak az életszínvonal emelkedésének mézesmadzagát húzogatják a dolgozók szája előtt, hanem messze távolban megcsillogtatják a munkaidő leszállításénak le he tőé egét is anélkül, hogy erre határozott és konkrét Ígéretet tennéne k. Amit a Szovjetunióban legalább papiroson a közel jövőben megval ósitenöó legfontosabb feladatként jelöltek meg, az a népi demokráciákbji nagyon is távoli Ígéret, csak arra szolgál, hogy ezen a címen még többet követelhessen/az amúgyis agyonhajszolt dolgozóktél.