Szigorúan Bizalmas, 1956. március

1956-03-08 [1073]

Míg az operaházi együttes a Szovjetunió dicséretét zengte, a magyarság emlékezett. Emlékezett arra, hog? amikor egy nemzet évszázados kü2£blem után az önálló állami élet, az igazi demokrácia útjára lépett, a kommunisták voltak azok, akik az egyik elnyomás csebréből a másik zsarnokság vedrébe juttatták. Emlékezett arra, hogy a nácizmus pestisével megfertőzött nemzetet a kommunisták ugy kúrálták, hogy ereibe a kommunizmus tüdőpestisének baktériumait fecskendezték. Az emlékezés nyomon, a kommunista himnuszoknyámon megcsendültek a magyarság mártírjainak akkordjai. Megjelent a győri templom képe, ahol puskaropogás után lerogyott a magár nők becsületét védő* Apor Vilmos püspök. Az Andr^ssy-ut 60 pincéjéből feltörő jajszavak, ahcl Korvin Klein Ottó és Cserni legjobb tanítványai terjesztették a szovjet kultúrát, \ fürész hangjai, amikor a pálosok apátjának akasztófa ját ácsolták. A kavicsok csikorgása sokezer magyar tántorgó lépései alatt,.akiket elnyelt Vorkuta és Karaganda. \ kisérteties hangokkal együtt jelentkeztek az emlékek. Bethlen István emléke, aki jeltelen sírban pihen valahol a Szovjetunió földjében, Kovács Béla, akinek sorsát ma is a legsötétebb homály fedi, a bebörtönözött főpapok, Mindszenty József, GrŐsz József, Endrédi Vendel és a névtelen ezrek árnyai, akik nycn nélkül tűntek el a kommunizmus szörnyű süllyesztőiben, mert nem voltak hajlandók nemzetüket, hitüket vagy eszméiket megtagadni. Az egyéni és személyes soro után a nemzet sorsa. A Szovjetunió segítségével magyar népünk is elnyerte a lehetőséget, hogy saját kezébe vehesse sorsa irányítását. így hangzott a moszkvai partitura egyik részlete. Ennek akkordjai hátterében feltört egy hang» azoknak a béklyóknak a csörgése, amelyeket a kommunisták vertek a magyarság csuklóira. A magyarság ismét emlékezett arra, hogy a Szovjetuniónak köszönheti Rákosiék uralmát, a kolhozrendszert, a sztahonovizmust, a munkahajszát, a pártiskolát, az emberi jogok sárbatiprását, a nemzeti szellem es kultúra rendszeresített magbecstelenitését, az Államvédémi Hatóságot, az aknazárakat, Recsket és Kistarcsát, a Jászai Mariteret és az Akadémia-utcát. Ezt eredményezte a hírhedt szalámitaktika, amelyet Rákosi oly büszkén vallott magáénak, csak azt felejtette el hozzáfűzni, hogy a kést, amellyel a mag ar szabadságot oly sikeresen felszeletelte, Moszkvától kapta és a Kreml fogta a, kezét, amig a szeletelés művelete be nem fejeződött.