Szigorúan Bizalmas, 1956. március
1956-03-16 [1073]
következte ben milyen súlyos tragédia érte szerencsétlen nemzetünket, csupán ezért, mert a párt vezetősége és a kormány tagjei nyomorult bőrük mentését ez olmult hetekben fentosabbnak ^ tartották, mint az árvizveszedelemmel törődést. Azok a hullámok, omelyek c moszkvai konferencia után Rákosi Mátyás fője fölött összecsaptak, nagyobb gondot okoztak az Aladémia-utóénak, mint azok, amelyok tizazrük feje fölül sodorták el c te tőt . Miközben zúgott e viz, recsegtek-ropogtek a gátak és a be csele tos magyarok ezrei önként oda álltak a gátakra, a töltésekre és titáni harcot vivtak a tomboló elemek erőivel. Rákosi Mátyás a pártvezetőség központi bizottsági ülésén nem talált egyetlen mondatot, amellyel legalább o leghalványabb célzást tette volna erre a veszedelemre. Ellenben arról beszélt: hogyan kell megvalósítani est a kollektív vezetést, azt* a pártdomokráciát, amelyet esztendőkön keresztül épp ugy lábbal taposott, mint a magyar nép legelemibb érdokeits A jelen lévő'pá? tvezetőségi tagok is csak a saját nyomorult bőrükkel törődtek. Ki marad meg közülük, ki hullik el a moszkvai kongresszuson történt nagy gátszakadás után. De az a gátszakadás, omoly Mohácsnál és a Duna egész alsó szakaszán történt, nem érdekelte őket* Amikor özekben a tragikus órákban a pánt tagjai kezükbe, veszik a Szabad Népet és a pártV-zetőség ülésén hozott határozatról olvasnak, erre gondoljanak* Erre kell gcndolniok, , ha egy parányi emberi érzés él bennük) ha. magyarságuknak csak egy szikrája is megmaradt még a lelkükben. Es a központi vezetőségi határozat megmarad örökre a magyar történelemben, cmig magyarok élnek a földön,, A legsúlyosabb vádirat lesz az ország népére rá-, telepedett moszkovita vezetők ellen, égbekiáltó bizonyítéka annak a nemtörődömségnekj ahogy 'o jelenlegi moszkovita vezetők a magyar, nép sorsát intézik. Még ezekben a tragikus órákban is a nehézipar fejlesztéséről fecsegnek, többtermclést követelnek és Moszkva uj urai iránti hűségüket bizonygatják. Ennek a súlyos nemtörődömségnek a láttán a. legelv~kultcbb kommunista párttagnak is be kell látnia, hogy a párt-' vezetőknek és a kormány tagjainak semmi köze ahhoz c magyar néphez, amelyre a szovjet szuronyok segítségével rátelepedtek. Ha a legparányibb közük lenne, akkor ma és ezekben a napokban egyetlen kérdés foglalkoztatná őket, hogyan lehet feltartózt: tni a. rohanó áradatot és megmenteni a veszélyeztetett vidékek lakosságénak életét és vagyonát a
