Szigorúan Bizalmas, 1956. március

1956-03-15 [1073]

Emiatt sorozatosan fordultak elő negatív jeleneégek, amelyek nagyban akadályozták és még ma is akadályoznak bennünket és amelyeket ki kell küszöbölnünk. Nekünk eszmeileg és szervezetileg szilárd szövetségre van'szükségünk. A végrehajtott decentralizálás bebizonyította , hogy helye^oselelfitünk, amikor erre vettünk irányt, mert ezáltal lehetővé vált a széles tömegek részvétele a hatalomban és az irányításban. Ilyen körülmények között azonban fenn kell állnia annak az araméi szervezetnek is, amely az emberek szocialista szellemű nevelését és átneyelését irányítja, és amelynek éppen ezért szilárdnak kell lenn'-'l. Nemcsak azért, mert 1948-ban összetűzésbe kerültünk a Szovjetunióval, hanem azért is, mert gyűlöletessé váltak számunkra a sztálini igazgatási formák és mert meggyőződtünk, hogy országunkban fennállnak a szükséges feltételek, lehetségesnek tartottuk az áttérést belső társadalmi életünk demokratizálására. Természetesen mi mindig hangoztattuk, hogy eemokratizáláakh'' nemcsak holmi deklaráció, hanem gazdasági, anyagi és társadalmi fejlődésünkön kell alapulnia, illetve különböznie kell a nyugati demokráciától és valóban szocialista jellegűnek kell lennie. Azonban a demokratizálás tekintetében elfoglalt e helyes irányvonalunk mellett, idegen eszmék és befolyások kezdték'éreztetni hatásukat és ma még fokozotabb mértékben éreztetik. Igaz, hogy ez nem jelent olyan veszélyes tényezőt, amely fenyegethetné forradalmunk vivmányait, de veszélyes azért, mert fékezi és megnehezíti a szocializmus fejlődésót és/helyes nevelésát. /^polgáraink Kétségtelen, hogy iparunk a szocializmus egyik elengedhetetlen feltételét jelenti, mert a szocializmust fejletlen országban nem lehet megvalósítani, de nem a gyárak a leglényegesebbek. A

1 leglényegesebb a szocialista ember megteremtése, a leglényegesebb a szocialista gondolkodás kialakítása. És bennünket éppen ezek a szociali, istól idegen eszmék akadályoztak és még ma jobban akadályoznak. Nem szabad a másik végletbe esnünk, harcolnunk kell embereinkért, a szocializmustól idegen eszmékkel és'befolyásokkal szemben érvényre kell juttatni a mi befolyásunkat. De hogyan kell ezt tennünk ? Ehhez nem elegendők csak az újságok, hanem arra van Szükség, hogy minden kommunista a maga helyén fáradhatatlanul ós-kitartóan dolgozzon ezért. Különösen a VI-kongresszus után rengeteg tevékenység és feladat foglalt el bennünket a szocialista épités terén, úgyhogy kommunistáink közül sokan csak gyakorlati dolgokkal foglalkoztak, minden egyébről megfeledkeztek ós csak a maguk szűk körére gondoltok, s közben nersoektivájukat elvesztették. Ezért r ••—aau:áVb Q3eisbc'a;raltüak l Eil cé\?,öző negatívumokkal-, amelyek velejárói ennek a szüklátókörüságnek. Véleményem szerint egyetlen kommunista sem tévesztheti szem elől soha, bármilyen funkciót is viseljen, alapvető feladatát, hogy kommunistaként tevékenykedjék, internacionalistaként' cselekedjék az eseményeket internacionalista módon értelmezze. Erre kell irányítania minden figyelmét és ha helyesen fogja fel ezt az eüsSszámu feladatát, jól dolgozik majd a maga helyén. Az internacionalizmus kérdése olyan probléma, amelyről igen komyolan kell beszélnünk, mert ez egyike a legkomolyabb kérdéseknek, amelyek nagyon zavarnak bennünket, különösen ebben a szakaszban, mikor munkánkban még sok anyagi jellegű nehézségbe ütközünk -