Szigorúan Bizalmas, 1956. március

1956-03-15 [1073]

- A newyorki kikötőbe néhány perccel ezelőtt fui tott be egy hajő, fedélzetén 1 25o európai menekülttel, A hajó utasai közül 4o magyar. Azokat, akiket a kikötőben nem vártak rokonok vagy barátok, az amerikai katolikus-, református-, és zsidó jóléti szervezet megbízottai fogadták, - Megkérjük az erdélyi születésű £zép Venaelt, mondja el menekülése történetét. Mikor hagyta el Magyarországot ? - 1949 július 13-án. - Milyen körülmények között ? - Kárpitos voltam, s a kommir ista rendszar behívott katonának. - Hová osztották be ? - A határvadászokhoz - Itt Amerikában régi mesterségét akarja folytatni ? - Igen, mint kárpitos akarok tovább dolgozni. - Sok szaréncsét kívánunk uj életéhez. Kevesen vannak olyanok, akik a határvadászokhoz kerülnek, s ki tudják játszani parancsnokukat, - Most a Zala-megyei Gornyec-testvérek lépnek a mikrofonhoz. A fiuk nem egyidőben menekültek el Magyarországról, de Ausztriában egymásra találtak. - Melyikük menekült el hamarabb ? - Én, Gornyec István. - Mikor ? - 1952 május 8-án. - Szóval akkor még fiatalkorú volt ? •r Igen, 18 éves voltam. - És diák volt ? - Igen, diák voltam. - Mit tanult ? - Elektrotechnikát. - És maga, Gornyec József ? - Én nem tudtam testvéremmel együtt elmenekülni, mivel katona voltam, - Milyen volt a katonaélet ? - Elég borzalmas volt. Még azt sem engedték meg, hogy a karácsonyt megünnepeljük. Karácsony napján nagy gyakorlatokat tartottak azért, hogy elfelejtsük a karácsonyi ünnepeket. - Mi volt karácsonykor ebédre ?