Szigorúan Bizalmas, 1956. március

1956-03-07 [1073]

Aki figyelte a moszkvai pártkongresszus után lejátszódó eseményeket, annak feltűnt, hogy a pártkongresszuson megjelent külföldi koiDirunista vezetők nem siettek haza túlságosan. Kézenfekvő volt a feltevés, hogy ezek az alvezérek nem a saját czakállukra maradtak Moszkvában, nem a szovjet fovéros szépségeiben akartak gyönyörködni. Ott fogták őket, mert fontos dolguk akadt. Meg kellett beszélni, hogyan alkalmazkodnak a külföldi kommunista pártok a XX* kongresszuson kijelölt uj vonalhoz. Ez a vonal akkorát kanyarodott, hogy a kommunista politika fordulataiban megedzott frreg párthivek is kapkodtak a fejükhöz. Pontosan azon a ponton dőlt meg, amely a'légérzékenyebben érinti a pártok és pártvezetők eddigi politikáját; Több mint husz éven át Sztálin volt a bálványuk. Sztálin szabott irányt minden konmuniata megbizottnak, Sztálin ellen lázadni, Sztálinnak ellentmondani, Sztálint kritizálni, * csalhat rtlans ágában kétolkadni életvoczély os volt, nem is lehetett. Elvek, szövetségesek, taktika és igezságok változtak, de akármilyen békát nyeltek a kommunista pártok, mindig megvolt a mentség és magyarázat:'Sztálin parancsolja, Sztálin nem téved. A XX. pártkongresszuson azután kiderült, hogy tévedett. Nemcsak tévedett, hanem hazudott ? meghamisított a a pá? t történet ct, rakásra lövette agyon a szocializmus épitőit és olyan személyi kultuszt teremtett, amelytől utólag minden kommunistának égnek mórod a haja. A probléma, amellyel most a kommunista pártoknak meg kell küzdeniök, hogy hogyan magyarázzák meg mindezt a párttagoknak, hogyan vallják be, hogy majdnem három évtizedon keresztül becsapták'őket, hogyan tagadjál: meg a félistent, aki előtt a porban csúsztak. Volt még más vitás kérdés is, amelyot a kongresszus után mug kellett beszélni a leül földiekkel. Részletos utasításokat kellett adni, hogyan képviseljék a Hruscsov által átdolgozott leninizmust, hogyan magyarázzák meg, hogy a hábaru a két világ között nem ulkorülho tétlen, sőt forradalomra sincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy a párt átvegye a hatalmat. Nem kis gond volt az sem, hogy milyen taktikát kövessenek ezek a pártok Jugoszláviával szembon, hogyan feledtessék c nyolc-" éves mocskolódást, hogyan igazodjanak az önállóság feladására rtm hajlandó jugoszláv párthoz. Hogy mi történt ezen az igen fontos megbeszélésen ^ arról porszc nem tájékoztatták c nyilvánosságot. A nyilvánosság, kőzolebbről a