Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-08 [1072]

a Denker és a Honkor. A költő szerint tehát kétféle ember emlé­kezete marad meg legtoreob, a gondolkodóé és a hóhéré. Szamuelly­ről a Népszava sem állithatja, hogy a gondolkodók közé tartozott. XXX Jellemző az az eset, amelyet ugyancsak a Népszava ir le. Az egyik gyárban a női mosdó levezető csatornájában gépalkat­részeket találtak. Kiderült, hogy a gyári munkásnők igy akarják csökkenteni selejt-munkájukat. Voltak idők, amikor kisgyermekek rejtegették igy cigarettazó szenvedélyüket. Most felnőttek tit­kolóznak nevetséges ás megalázó módon. Ezt nevezik a kommunisták szabadságna k. Ezt nevezik, de nem ezt szeretik ők sem. Néha ön­kéntelenül elárulják, milyen nosztalgiát éreznek a réglvilág iránt. Ezután a Szinház és Mozi-ra való hivatkozással el­mondta, hogy a riporter a moziban megkérdezte szomszédnőjét, egy idős asszonyt, milyen filmek tetszenek neki. Olyanok, amelyekben szép nők játszanak - volt a válasz. - Az ember legalább lát egy­két szép női arcot is. Nem vaMi magasrendű kritikai értékelés, de a ripor­ter megértette, mart azután ugy irta le a filmet, hogy csónakban ül a fiu egy szép lánnyal, akit szeret. A lányon florentin-kalap. Amikor ránk tekint a kalap árnyékából, olyan szép, mint amilyen csak egy-két percig lehet az ember, mikor husz éves, csónakban ül és szerelmes. A riporter mggérti, hogy az öregasszony azért örül, ha legalább egy szép női arcot láthat, mert arra gondol, hogy sgéb szépet amúgy sem lát maga körül. Ezért jár moziba, ezért jár még a kommunista riporter is. Az emberek örülnek, ha elkapják a régi szép életnek egy-egy felvillanó emlékét.

Next

/
Thumbnails
Contents