Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-08 [1072]

A sztálinvárosi uggrnevezatt ezres barakban nincs egyetlen mosdótál, nincs ivópohár, nem tudnak vizet melegíteni. Az 5/5 és a 6/6 ^ ssámu szálláson beázik a mennyezet. A munkásszállók raktáraiból kifogyott az ágynemű. A szobákból hiányoznak a takarók, a párnák, sőt sok" esetben a matracok is. A fűtés hiányosságéi miatt szellőztetni sem lehet* A takarítással senki sem törődik. A reggeli ételmaradékok még este is ott díszelegnek az asztalokon, az ablakpárkányok tele vannaK elhullajtott kenyérhajakkal. A romlásnak indult ételmoradékok elviselhetetlen bűzt árasztanak és ebben a bűzben, szennyben lakik a magyar társa idom vezető rétegének nevezett ipari munkásság jelentékeny része. Akik abban a szer éneiében részesültek, hogy nem kell ezekben az éjjeli menedékhelyekre emlékeztető munkástanyákban lakniok, azok sem sok örömet lelnek a télbon. Amikor a hideg munkahelyekről a fűtetlen hideg villamosokon hazadöcögnek, otthon ugyancsak rosszal fűtött hideg lakésok várják őket, mert a szén a nehézipar fejlesztésére kell és nem az üzemek és munkáslakások fűtésére. De ha már a kormány nem gondoskodott eléggé a hideg'ellőni védekezésről, legalább a táplálkozás terén teremtett volna rendet. Húsért és zsírért most is órákhosszat kell sorbaállni# A hus- és zsirhiány miatt az agyondolgoztatott szervezet nem kap elegendő tápanyagot. Ilyen körülmények között csak egy reménységünk lehet, hogy a hideg tél nem tart soká. Ez azonban csak negatív öröm. Az igazi öröm ez lenne, ha a hideg téllel elmúlna fejünk felől az a rendszer is, amely téli és nyári nyomorúságunk legfőbb okozója. Ez azonban már rajtunk, munkásokon, a mi magatartásunkon is múlik.