Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-07 [1072]

Picrro Hcrvé"igazi nagy korszaka 1944~1947-ig tartott. Ekkor hirdették tüzzel-vassal az irodalmi és művészeti életben a zsdanovi elveket és'Horvé, akinek az volt a dolga, hogy'meggyőzze a hasznos idiótákat, haszontalanná és feleslegessé vált. Nem volt" már szükség sem az idiótákra, sem Horvére. 1948-bsn lemondott mandátumáról, do még mindig ott szeropelt az Humanité és az Action" szerkesztőségében; Legutóbb lemondott a központi vezetőcégben viselt tisztségéről,, A pártban bent'maradt ugyan, do a közszerepléstől majdnem teljesen visszavonult. Most ismét a nyilvánosság elé lépett omlitett könyvével, amely mérhetetlen feltűnést keltett. Sonkán még emlékeztek egy másik könyvérc, amelyet "Az elárult felszabadítás" címmel pontosan tiz esztendeje irt. Ez a könyve a hasznos idiótákat akarta meggyőzni. Mostani könyvében azzal vádolja a kommunista párt vezetőit, hogy megtiltják a gondolkodást a kommunista értelmiségnek. Azt irja, lehetetlenség tovább tűrni, hogy csak néhány embernek legyen joga meghatározni, mi a jó és mi a rossz, mi az igazság és mi a hazugság, A párt vezetőinek szemérc hányja, hog, vallásos tiszteletet követelnek a francia értelmiségtől minden irá) ami-a Szovjetunióból származik, legyen bár szó a nagyon túlbecsült pavlovról, Liszcnkoról,vagy Popovról» aki csodálatos módon mindent előbb talált fel, mint a nyugoti tudósok. A hírmagyarázó végül azt fejtegette* Pierre Hervé könyve egy régen érő folyamatot zárt le. A kommunista irók, ahogyan ez Ma-" gyororszagon és Lengyelországban is látható, elcsüggedtok, elvesztették a bizalmukat* Hervénok tiz esztendőre "volt szüksége ahhoz, hogy megelégelje a párthivatalnokok diktatúráját. Tiz esztendő alat jött rá arra, hegy - amint irja •- gondolkodni nem rossz.