Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-09 [1071]

ban történtek, s a magyar lapok olvasói nem szerezhettek tudómást róluk. - Meg kell említeni például az Ercsi Cukorgyár esetét. A gyárban nagy tüz keletkezett, a kommunista sajtó az eseményről egyáltalán nem emlékezett meg. A tűzvész olyan méreteket öltött

? hogy katonaságot kellett a helyszínre kivezényelni, s az oltási munkálatok során két honvéd életét vesztette. Vagy például mélységesen hallgatott a magyar sajtó az egyik Budapest-környéki gyárban történt titokzatos gyilkosságról

t amelybe egy befolyásos párttag v olt belekeverve. Erről az esetről sokat beszéltek sajtokörökben, de a kommunista sajtó mindent elkövetettj hogy eltussolja az ügyet. Hallgattak annak a soffőrnek az esetéről is, aki ugy vetett véget életének, hogy kocsijával együtt belehajtott a Dunába. Természetesen a rezsim számára rossz propaganda volna, ha beszámolnának egy munkáskáder öngyilkosságáról. - Egy másik titokban tartott öngyilkosság, amely Budapesten nagy feltűnést keltett, Gyoni Mátyás öngyilkossága. Gyóni Mátyás Gyoni Gézónak, a költőnek fia volt és a budapesti egyetem bölcsészeti fakultásának tanáraként működött. Budapesten az a hir járta, hogy Gyónit a kommunista hatóságok olyasmire akarták rávenni, amit lelkiismeretével és becsületesség ével nem tudott összeegyeztetni s igy inkább a halólt választotta. - Az önálló értesülés ek, vagy magánúton szerzett politikayhirek közlésére soha nem kerülhet sor ? - Soha. Hiszen a kéziratban és a kefelevonatban megtalálható aláírásokból mindig megállapítható,hogy a hír közléséért közvetlen vagy közvetve ki a felelős. Egy önálló hir közléséért a felelősséget senki sem meri vállalni. Pedig bóven^ vannak politikai vonatkozású hirek,amelyekről minden szerkesztőségben tudnak a politikává,! foglalkozó újságírók és szerkesztők. - Például ősz oto elkeseredett küzdelem folyt a pártvezetőségben ée a kormányban, hogy Mihályfi Ernő, Sík Enő; vagy Kárpáti József képviselje-e Magyarországot az ENSZ-ben. A kormány nem döntött az ügyben, nemcsak azért, mert Magyarország felvétele az utolsu percig kétséges volt, hs nem azért is, mert Rákosiék nem tudták elhatározni, hogy az önjelöltek közül kinek adják a pálmát. Igy azután a rezsim washingtoni képviselőjét, Sztirka Károst bizták meg « zzal, hogy Magyarországot az ENSZ-ben képviselje. - . - A lapok természetesen egy szot sem írhattak fi kulisszák mögött folyó küzdelemről és arról, hogy a jelöltek milyen eszközökkel dolgoztak, jo pesti kifejezéssel élve, hogyan igyekeztek egymást megfúrni. Arról szu sem lehet, hogy egy ujsagiro