Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-02 [1071]

Rohannak az évek, mintha még el sem némultak volna egészen a múlt Szilveszter harangjai, mintha még ott lebegne intő szavuk a légben, máris kondul újra komoly és biztató énekük az ég felé. Rohannak az évek, mintha a rossz lelkiismeretük kergetné őket, vagy talán az, amit az emberek világában látnak. Valóbanszivszorongató látvány ez, s méltó évvégi elmélkedésre. Minden születés, az emberiség történetének uj korszaka is a vajúdás fájdalmaival és reményeivel jár együtt. Kelettől yugatig, északtol délig, az atomtol a sztratoszféráig nincs c-uyan .térsége a földkerekségnek, amely ne várt volna kibontakozást. Az európai eszmék hatása alatt óriási nemzetek ébrednek évszázados álmaikból és fölényesen emlékeznek sajátos múltjukra és; bizakodnak sajátos jöv őjükben. A megrendült föld hatalmi verseny szintere lett. Eltérő világnézetek, különböző társadalmi szemléletek, a jognak alapvető más-más felfogása ütközik meg. Hitek éé civilizációk ütköznek és indulnak hóditásra részben tisztán mint szellemi hatalmak, részben mint uralmi törekvések úttörői. A világ nagy részén törekednek az életszínvonal növelésére, ami hol lassabban, hol gyorsabban meg is indul. De ki tudná, mi a magyarázata, hogy vannak hatalmak, amelyek félnek attól, hogy a gondtalanabb élet talaján lázadó eszmék támadnak fel ellenük. Az embert, akit a mindennapi kenyér gondjai foglalják el, legalábbis a hallgatás láncai béklyózzák le, mert a szabadabb véleményalkotáshoz és nyilvánitáshoz gondtalanabb, függetlenebb élet szükséges. De az eszmék nem függvényei az anyagi életnek. Nincsen jólét, amely az eszmék harcát megszüntethetné, amely a nemzeti hivatástudatot elaltathatná, vagy a történelmi igazságokat elfeledtethetné. Minden ember az újév mesgyéjén számot akar adni magának helyzetéről. Bánatosan kell önmagunkban bevallani, hogy az elmúlt év nem hozta meg azt a lépést, az enyhülést, amelyet egy évvel ezelőtt remélni véltünk. Lám, már-már ugy látszik, mintha a külvilágban sokan belenyugodnának abba, hogy amint az első világháború után nem tudták megvédeni az üldözött kisebbséget, ma"nem tudják felszabadítani az eltiport többségeket. Mig a világ visszhangozza a gyarmatok függetlenségének vissza- _ állítására' irányuló követeléseket, nagy történelmi múlttal biro nemzetek gyarmati sorsban szenvednek.