Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február
1956-01-05 [1071]
- Kedves hallgatóink, most Bakách-Bessenyey Györggyel, a magyar nemzeti bizottmány külügyi bizottságának elnökevei beszélgetünk. Á téma: a budapesti kormány felvétele az ENSZ-be. Bakách-Bessenyey nemcsak mint hivatásos diplomata szólhat hozzá a kérdéshez, hanem mint a rab nemzetek közgyűlésén folyó munka egyik irányitó tényezője is. ö vezeti ugyanis azt a magyar delegációt, mely ebben a nemzetközi testületben továbbra is, a magyar nép valódi érzelmeinek tolmácsolója és tényleges álláspontjának képviselője. Kérdezzük meg tőle, milyennek látta a helyzetet 1955 végén ? - Az 1955-ÖJS év nem sok jót hozott a magyar nép számára, pedig a kezdet biztatónak látszott. Az év elején szánták rá magukat a moszkvai vezetők orra, hogy tiz évi akadékoskodás után visszaadják szomszédunknak és régi szövetségesünknek, Ausztriának szabadságát. Örvendetes esemény volt az is, hogy Nyugat-Németországot felvették az atlanti szövetségbe, Nyugat-Németország belekapcsolódott Európa legközpontibb és egyik legnagyobb nemzet eként a kereszténység és a demokrácia nagy táborába, másod sorba ^edig megnyitotta- ez a lépés a lehotó'séget a katonai erényekben bővelkedő német nép felfegyverzésére. Ilyen körülmények között ebben a biztató helyzetben ült eb- sze az első, majd pár hónappal később a második genfi konferencia. - í'íiüy ennek itéli nteg a genfi konferenciák eredményét ? \ - Mindkét értekezlet a mi szempontunkból csalódást okozott. A mi ügyünk, a rab nemzetek ügye alig, vagy egyáltalán nem te rült szoba. Mindazonáltal nem mondhotjük,hogy ezek a konferenciák haszontalanok voltak. A nyugati demokráciákban a közvélemény egyetértése és támogatása nélkül nem lehet külpolitikát csinálni. A nyugati vezetőknek tehát jóindulatot és bizonyos fokú megértést kellett mutatniok, mivel a szovjet propaganda megtévesztő hatása alatt széles körökben remélték, hogy az atom- és hidrogénbomba korszakóban lehetségessé válik méltányos megállapodásra jutni a Kremli. Az események azonban csakhamar megmutatták, hogy azoknak volt igazuk, akik kezdettől fogva azt tartották, hogy az istentelen, erkölcstelen, gyűlöletre .és irigységre felépült szovjet rezsimmel nem lehet semmiféle megegyezésre jutni. - A genfi szellem és a mosoly-politika éppenolyan hamar eltűnt, mint amilyen hirtelen keletkezett és a
