Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-25 [1071]

Igen jól mj ,/ilágitotta a problémát a New York Herald Tribüné egyik novemberi számában megjelent cikk. A cikkiró a többi között a következőket irta : Tito nem lehet a Nyugat olyan szövetségese,' mint az atlanti országok. Tito nem barát j'a a nyugati demokráciának, vagr a szabad választáson alapuló kormányzati rendszernek, d e a nemzeti önállóság bátor harcosa. A rab nemzeteket iayekszik Moszkvától függetleníteni. Mindenekelőtt pedig meg nem alkuvóan SZÍVÓS ellenfele a szovjet imperializmusnak, elsősorban a szovjet imperi alizmus ter jeszkedé sértek. Ebben szövetségese Tito a Nyugat katonapolitikájának. Ez az atlarti hatalmak számára teljesen elegendő, különösen ^kkor, ha az utóbb emiitett belgrádi politika a balkáni-paktumon belül annak megerősítése érdekében érvényesül. Etekintetben teljesen nyugodtak lehetünk. A mult héten érkeztek jelentések arról, hogy március elején Belgrádban ismét Összeülnek a balkáni-paktum országainak vezérkari főnökei, a Ciprus körül kirobbant görög-török civődások óta először. Nyilt titok, hogy Tito kormánya fáradh-totlanul szorgalmazta Athén és Ankara kibékülését. Persze, nem egészen önzetlenül. Tito mindenkinél jobban tudja, hogy Moszkva számára Belgrád csak addig kivánatos partner, amig Jugoszlávia a balkáni paktum szilárd talaján áll, háta mögött az .Atlanti Szövetség hatalmas erejével. Amint innen elmerészkedne, legjobb esetben Csehszlovákia, még inkább Bulgária vagy M^gí arcrszág politikai színvonalára süllyedne. Így látják az atlanti hatalmak is és ezért nem veszik Titotől rossznéven, ha - az előbb vázolt kereteken belül - saját útját járja. Mi több, Washington, Lóidon és Párizs mindenben Segítségére igyekszik Jugoszláviának lenni, s ez a segitség elsősorban gazdasági támogatásban mutatkozik meg* Ez a támogatás sokkal jelentősebb, mint a ragyhaigu szovjet Ígérgetés* Nem kétséges, hogy ^elgrád tisztában van vele, melyik oldal részéről van biztositva Jugoszlávia számára tényleges gazdasági előny. A belgrádi kormány egy szó ellenvetés nélkül elfogadta azt a washingtoni kikötést, hogy a katonai szállítmányok felhasználásának ellenőrzésére ötven tagu amerikai katonai misszió működjék Jugoszláviában.