Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-25 [1071]

aki a zsarnoki rend papírjával fedezi magát, elveszti tartózkodási lehetőségét, szedheti sátorfáját és útra kelhetne más ország felé, ha volna a szabad világban olyan állam, amely honorálná a népi demokrácia útilapuját. Az egyetlen kapu, amely nyitva marad számára, a budapesti kirendeltség kapuja lesz, amely ma tárt korokkal hivogatja, csábitgatja, de ha a kocka elvetődött, a pribék kegyetlenségével csapna le rá. Az a magyar, aki elfogadná az ajándékot, holnap leláncolt ebbé változna. Az útlevélért holnap egész szabadságával, egész lelkiismeretével, egész életével fizetne majd. Amnesztiájuk megbukott, még csúfosabban meg fog bukni szuperamnesztiájuk, mert mindent elvetemedetten kiszámitottak, de valamiről megfeledkeztek. Arról, hogy nem azért vagyunk hazátlanok, mert ők nem ismernek el bennünket, hanem azért, mert mi nem ismerjük el őket. •t :ae". . v