Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-25 [1071]

Gallicus hírmagyarázó rovatában a külföldi magyarok útleveléről szele rendelettel foglalkozott. Nem egyszer mondtuk már, hogy az amnesztiarendelettel együtt a hazacsábitási kisérlet is csúfosan kudarcot vallott. Hányan tértei: vissza és főképen kik tértek viszsza ? Ha az első kérdésre felelnénk, bohózat kerekednék belőle, ha a másodikra válaszolnánk, sirni lehetne rajta. A népi demokrácia nem nyert a visszaér kezekkel, az emigráció nem vesztett a ritka távozókkal. Siralmasan megbukott a próbálkozás, ami - szinte csodálatos volt, mert hiszen végigkürr„nté.lták úgyszólván egész Európát áldoz tok után. Valóságos közkegyelmi levéláradatbe. fullasztották í hontalan magyarokat, a külföldi lapokban hirdetményeket tettek közzé, sőt lapot alapítottak, rádióállomást lét esitettek azzal a feladattal, hogy néhány számkivetettet marokra kapjanak. Ám visszaparancsolt rendőrügynökei ken és néhány elesett, megbicsaklott halandón kivül nem focsarodott vissza senki. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy százezreket áldoztak és áldoznak a nemzet verejték'-, krajcáraiból ostoba szirénmunkájukra. Hiába a guruié milliók, talán még annyit sem tudtak tőrbe csalni a külföldi magyarok közül, mint ahány magyar időközben élete kockáztatásával áttört a, vasfüggönyön. Ennek a csődnek következményeként született a budapesti kormány legújabb rendelete a külföldi magyarok ős szeirásarél ás állampolgári jegyzékbe vételéről. A rendelet lényege egyszerű. Arról van sze, hogy az Önkényuralom, amely eddig azért könyörgött, hogy a hontalanok fogadják el a közkegyelmet, most azért könyörög, hogy legalább fogadják el a honi állampolgárságot és útlevelet. Az a rendszer, amely odahaza tízmillió magyart megfoszt még a belföldi mozgás szabadságától is,/.mely bonyolult közigazgatási és politikai feltételekhez köti, hogy ki hol telepedhet le és hol dolgozhat, odaáll az emigráció elé, amelyet eddig söpredéknek, az ellenség bárbandájának., bitang hazaárulortíc bélyegzett és két kézzel kinálja nekik a békét, a barátságot, az állampol gári státust és a köztarsasági passzust. Tessék, tessék, befelé, hölgyek ás urak, a konzulátus éjjel-nappal nyitva van, az előadás azonnal Elkezdődik, a belépés dijtalan.Minden magyar testvér, tekintet nélkül a tekintendőkre, akárki fia, borja, akármit cselekedett a múltban, vagy cselekszik a je-