Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-16 [1071]

> hetetlen örömet, az emberré válás kis mozzanatait céltudatosan ós 1 rendszeresen elrabolja az állam. Az állami nevelőintézetekben, az iskolákban a gyermek kommunista elveket, erkölcsöket hall. Nehéz, sokszor életveszélyes ezekkel szembeszállni, a gyermek lelkébe csepegtetni a jót, az igazat. Mindezeken felül állandóan visszatérő gyötrelmes kérdés: mikor teszek jot a gyermekkel, akkor, ha meghagyom a kommunista nevelés forgatagában, vagy ha megőrzöm emberségét, tisztánlátésát, lelke szépségét és ezzel szembefordítom a fennálló hatalommal ? A választ erre a kérdésre a magyar szülő már megadta. Nem tud mást tenni, mint amit meggyőződése parancsoló Nem tud hazudni a ©'érmeknek, nem árulja el azokat az ideálokat, amelyek nélkül céltalan és .értelmetlen az emberi élet. A magyar szülőnek nem kellett biztatás, felvilágosítás, látta, milyen lélekvadászatot rendez a rendszer és megerősítette a szülői ház menedékét, védelmet a dott az üldözött vadnak, a mostani ifjúságnak. A védekezés inkább ös ztönös volt. Most arra a kérdésre szeretnénk válaszolni, okos volt-e, célszerű volt-e ez ? Tegyük félre az érzelmi motivumot, próbáljunk megszab adui M

.i attól a vágytól, hogy a gyermeket olyanná neveljük, mint mi magunk, beléje Öntsük as istenfélelmet, az emberi méltóságba, a szabadságba vetett hitet, fejlesszük értelmét, kritikáját. Gondoljunk csak arra, mi használ a gyermekneK, mit kell cselekednünk érdekében, akkor is, ha ez ellentétben áll elveinkkel és érzelmeinkkel. Nem jobb-e, ha megadjuk magunkat a sorsnak és beletörődünk abba, hogy gyermekünkből párttag, kommunista lesz, ^engedelmes eszköz és feltétlen hivő, nyugodjunk bele, hogy ne lássa az élet bizonyos szinét, ne vágyódjék uj hangok után, ne isrcrrjen mást, mint a párt nyelvét ? Az ilyen embernek könnyebb, nem üldözik es nem ordit fel néha otthon, ha azt hiszi, hogy nem hall j a senki. A gondolat kézenfekvő, de nem helytálló, A gyermek, t nem a mának neveljük, hanem a holnapnak. A holn-p pedig, ezt higyjék el, néma kommunistáké. Ne mondja most senki, hogy nem látja a hadseregeket, amelyek az oroszok '.verésére vonulnak fel, nem látja a hatalmat, amely megtorolj:, a wp és az egyén ellen mindennap elkövetett bűnöket. Nem tudom, hogy mi lesz a ki bont-..kosos , de olyan biztos, mint ahogy én most itt beszélek, hogy a bolsevista rendszer a múlté lesz, mire a mai gyermekek felnőnek. Nem akarom elismételni azokat az igazságokat, amelyek szerint a fegyvereken alapuló erőszak még mindig mindenütt összeomlott. Nem hivatkozom^ arra, hogv a népet akarata ellen tartósan kormányozni nem lehet.és a kommunizmussal szembenálló fegyveres társadalmi, gazdasági erők mérhutetlenül nagyobbak, mint azok, amelyek felett a szovjet e- om • valaha is rendelkezhetik. Gs 1 ezt tudom, hogy akár igy., ^kar ug^