Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-10 [1071]

Ismeretes, hogy 1955 november 28-án Liyornobaa a szabadságot választottam és nem tiértem vissza Magyarországra. Azon a napon, fel kerestem a csendőrparancsnokságot, politikai menedékjogot kértem s s»t meg is kaptam. Most szükségesnek tartom leszögezni: senki sem kényszeritett arra,bogy itt maradjak, senki sem beszélt rá erre a lépésre. A livornoi csendőrségen nagyon szivély^sen fogadtak, valóban barátian viselkedtek velem szemben es amikor ismételten előadtam kérésemet, többízben is hangsúlyozták: "Nem igyekszünk hatni Önr /ezért, uogy Olaszország ban maradjon,de ha valóban nem akar visszatárni hazájába, mindenben segítségére leszünk ,aert ez természetes köt lessége eme szabad ország minden fiának

3-* Én a következő választ adtam: "Jól noggondoltam, jól megfont oltó a mindent, Uraim, mi lőtt a szabadságot választottam. Nem térek haza a kommunista paradics omba,de remélem, ljön az idö, amikor visszatérhetek szabad magyar hazámba,hogy ott együtt éljek sokeZe-r /sic!/ honfitársammal, aki ma rabszolga és üldözést szenved családi tűzhelyénél". Ami ezután történt, valóban mesének tűnik. Azonnal megkaptam az ideiglenes politikai menedékjogot és még ugyanaznap este, tehát 1955 november 28-án, hétfőn végre szabad emberkent fek hettera le és azóta egyre jóbban tapasztalom a szabadság éltető levegőjének hatását. z Amikor középiskolába^ jártam, nem voltán a legjobb tanuló, de a debreceni jó piarista atyák •megtanítottak, arra, hogy az olasz és a magyar nép évszázadok óta szereti egymást ée kölcsönös tisztelettel viseltetik egymás iránt. A gimnázium utolsó osztályában azután sokat tanultam ós olvastam az olasz történelemről és irodalomról, már csak azért isi,mert tanárom Báthory József Olaszország szépségének és nagyságának lelkes csodálója volt. Igy történt, hogy már fiatal koromban gyökeret vert bennem az olasz nép iránti tisztelet, szeretet és csodálaté Amikor egyetemre kerültem, különösen az olasz szabadságharccfcról szóló tanulmányokkal ás kutatásokkal foglalkoztam. Különösen megragadtak Garibaldi hőstettei ás az egész mélyen bevésődött emlékezetembe. Amikor 1942-ben beléptem &~ J3ai nap cimü napilap szerkesztőd segábe, kollegáimmal együtt élénk.térdeklődéssel kisírtam az olasz nép harcairól és szenvedéseiről szóló híreket,ma pedig megvan az az orönom, hogy - ha átmenetileg is - élvezhetem az olaszok vendég. . szeretetét.