Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 3. Templomok és kápolnák

tehát kelet felé húzódik a szentéllyel. Egyszerű oldalfalait barokkos ablak töri meg. A kissé vaskos tornyokat, melyek a régi Szent Péter és Pál-templom tornyainak alsó részére épültek, 1807-ben, illetve 1815-ben magasabbra húzták, így mindenesetre arányosabb külsőt kapott az épület.

Az arányosságot egyébként nem könnyű megállapítani, mert a terecske, melynek közepén - a városháza, Szent Anna-kápolna és a kanonoki házak közé ékelve - áll, nagyon kicsi (legfeljebb 700 D-öl az épület területével együtt), így a templomra a rálátás tökéletlen. Másrészt azonban talán éppen a terecske szűk voltának köszönheti monumentális hatását.

Kapuja fölött Székesfehérvár rokokóba hajló barokk keretes kő címere (bástya kétfelé nyitott kapuval) utal a kegyúrra. A nagy felületű homlokzat egyhangúságát széles, magas ablak töri meg, mely fölött három Árpádházi szentnek: Szent Istvánnak, a templom védőszentjének, Szent Lászlónak és Szent Imrének mészkőszobra áll. Szent László szobra elpusztult a háborúban. A homlokzatfalba kb. 15 m magasságban mindkét torony alatt a régi Szent Péter-templom egy-egy gótikus ablakrészét applikálták bele stílusosan. Bárcsak sikerült volna több ilyen értékes töredéket megmenteni a régi szép Fehérvárból!

A székesegyház kapuja felett található kőcímer