Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 3. Templomok és kápolnák

szolgált. Ez volt az úgynevezett donjon (Bergfred), amelyben a koronakincse- jj két őrizték. Három hajóját 4-4 hatalmas gránit pillérpár tartotta, s hat belső kápolnája volt: Keresztelő Szent János, Nagy Lajos, Szent Fülöp és Jakab, Szent Ágota, Szent Benedek és az őrkanonokság kápolnája. A templomon kívül, de vele szoros építészeti egységben még három kápolna állt: Egyiptomi Szent Magdolna, Szent Áfra és Mátyás király gyönyörű temetkezési kápolnája. Az istenszolgálatot a bazilikában nyolc, később kilenc oltárnál végezték, amelyek közt színaranyból készült is akadt.173

Itt őrizték egészen a mohácsi vészig, illetve a 16. század negyvenes éveiig Szent István koponyáját, Szent László koponyájának egy darabját, Keresztelő Szent János ujjcsontját, Szent András apostol fejereklyéjét, Szent Márton vértanú koponyadarabját és Szent Kálmán fejcsontját.174 Egy 1382-ből és egy 1440-ből származó oklevél (expressis verbis) tanúsítja, hogy Szent István koponyáját a bazilikában őrzik. 1387. augusztus 27-én a Székesfehérvárott egybegyűlt rendek megérintvén Szent Istvánnak az oltárra emelt koponyáját, megesküsznek arra, hogy a király az országos renden az országbíró nélkül nem változtathat,... s a saját érdekei mellett a hazáét is védelmezi. Ulászlót 1440. július 17-én a Szent István fejereklyén lévő koronával koronázták meg, mivel az igazi koronát elrabolta Kottanner Ilona a csecsemő V. László dajkája.

Ily nagy volt a tisztelete a fejereklyének. A koponya felső részét ma székesegyházunkban őrzik.

Hosszú íveket tenne ki az a sok magasztalás, melyben az egykorú vagy a későbbi forrásmunkák a magyar földnek ezt a legcsodálatosabb templomát részesítik. Szinte hihetetlen, hogy az akkori Európa egyik legszebb és leghatalmasabb temploma a mienk volt! Ennek az egyháznak ajándékozta Gizella királyné azt a saját kezével remekbe hímzett miseruhát, melyet szeme-fényének, Imre fiának koronázására készített 1031-ben. Tudjuk, hogy a koronázási menetből gyászmenet lett, de a miseruha itt maradt, és lett belőle a magyar királyok koronázási palástja. Bárcsak ihlette volna meg valamennyit a szent királyfi tiszta, igaz lelke! A miseruha-palástra hímzett írás ezt mondja: „Anno Incarnationis Christi indictione XIIII. A Stephano Rege et Gisla Regina Casula haec operata et data Ecclesiae Sanctae Mariae Sitae in Civitate Alba." („Krisztus megtestesülésének. .. évében, 14. indictióban István király és Gizella királyné készítette és adta ezen miseruhát a Fehér városban fekvő Szűz Mária Szentegyháznak.'')

Bár nem a bazilika volt a várbeli polgárság plébániatemploma, és talán nem is érezhette magát „otthonosan" ez a polgárság a sok drágasággal ékes, művészi kőfaragványokkal pompázó templom ünnepi falai között, mégis megfoghatta lelkét a hely nimbusza, s az a sok csodás esemény, amely a gránitoszlopos egyházban történt: Szent István koporsójának felnyitása, az