Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 1. Székesfehérvár múltja
I hősiessége, aki, néhány emberével két napon át védte a királyi és egyházi kincseket a bazilika „donjonjában"30. Hősiessége a közben megérkezett Miksát annyira megindította, hogy Kálmáncsehinek és társainak a kincsekkel együtt szabad elvonulást engedett Buda felé.31 A zsoldosok a nemes lelkű császár parancsára kénytelenek voltak tétlenül nézni, mint szállítja el Kálmáncsehi az orruk előtt társzekerek hosszú sorain a mérhetetlen kincseket. A másik felemelő mozzanat a fehérvári diákok már említett hősiessége. Ezek többnyire a falakon kívüli Szent Miklós káptalani iskola tanulói voltak,32 tehát a „mi" prépostságunké. Páncél nélkül, kezdetleges fegyverekkel (hosszú késekkel) támadták meg az állig felfegyverzett betolakodókat, és sokan elestek közülük az egyenlőtlen harcban. Tettük talán nem volt „prudens"33 dolog, de ha csak prudensek lettek volna, akkor most nem emlékeznénk meg róluk a prudens utódok irigykedő büszkeségével... A győztes zsoldosok - különösen a fehérváriak kemény vitézsége miatt feldühödött svédek - néhány napon át a pokol borzalmait zúdították a szerencsétlen városra. A női nem iránti tilalmat sem vették figyelembe. Megbecstelenítették Mátyás sírját is, miután majd egy tucat hősiesen ellenálló volt testőrét ott a bazilika Mátyás-kápolnájában, közvetlenül a sír előtt felkoncolták.34 Mikor Miksa a lován a bazilika elé ért, lova megbotlott. Ezt rossz jelnek vette, és elhatározta, hogy rövidesen elhagyja a várost. Mátyás kincseiből semmit sem tartott meg magának, csak egy kis aranykeresztet.35 Aztán Buda felé indult, miközben az elszalasztott zsákmány miatt fellázadt svábjait hiába próbálta lecsillapítani. Fehérvárott csak kis őrséget hagyott. A várost aztán Báthory István szabadította fel seregével 1491. július 29-én.36 Pártviszályok A tragikus kimenetelű mohácsi vész előrevetítette városunk megpróbáltatásait is. Az elkényeztetett fehérvári polgárok, a „cives Albaregales", akiket a tenyerén hordozott a királyi kegy és kiváltság, nem tudták megérteni Mohács parancsát: egyesüljetek a török ellen! Meggyengült bennük az önfenntartás ösztönének ébersége, elburjánzott bennük a pártoskodás rákfenéje. A város módos, színmagyar polgársága nagyobbrészt Szapolyai pártján állt, de volt egy „ötödik hadoszlopa" I. Ferdinándnak is. Megkoronázták Szapolyait, két nappal később Ferdinándot, akárcsak 100 évvel azelőtt, amikor V. Lászlót és Ulászlót koronázták meg egymás után a tétova, haszonleső rendek. 46
