Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 11. A püspökség és a püspökök működésének történetéből

Vj. 170 Cormenin: Entretiens de village. 1846. Id.: Vanyó i. m. 7.

171 Henszlmann Imre: A székesfehérvári ásatások eredménye. Pest, Heckenast, 1864.1.

172IV. Béla nyilatkozata: Fejér: Cod. Dipl. IV. II. 231.

173 1370-től a következő oltárokat emlegetik okleveleink: 1. Szent Márton, 2. Szent Benedek, 1373,3. Szent Anna, 4. Szent Katalin (alap. Nagy Lajos), 5. Szent László (1400) Szűz Mária 1401-/ 6. Szent Kereszt 1407, 7. Szent Pál 1407. és 8. Szentháromság oltár. (Mom. Rom. Episc. Wespr. II. 202-363.) Tudjuk azonban, hogy régebben Szent Istvánnak emeltette Szent László, és Szent Imrének is volt oltára. Ereklyéiket azonban Zápolya János, mikor I. Ferdinánd elől menekült, a Felvidéken át Lengyelországba szállította, ezüstládában. 4 kanonok kísérte a páratlan értékű ereklyéket. Szerény Imre, II. Lajos fecsegő és nem feltétlenül hiteles udvari káplánja csak Tokajig tudta követni a szállítmány sorsát. Itt társzekérre rakták az ezüstládát. További sorsa ismeretlen. A bazilika 1600. évi lajstromában nem szerepelnek sem Szent István, sem Szent Imre maradványai. (Lásd Juhász József: Adatok a fehérvári bazilikái sírok történetéhez. Székesfehérvári Szemle 1935. III-IV. 49-54. (Szent István koponyaereklyéjének sorsát 56.)

174 V. Orbán pápa bullája szól erről. (1366.) II. Ulászlónak 1502-ben történt koronázásán 60 ezüstherma és ereklyetartó volt kitéve a főoltáron.

1751. László jelenlétében felnyitották Szent István koporsóját, és új szarkofágba helyezték a tetemet. A nagy király jobbját épen találták.

176 Henszlmann: i. m. 3-18.

177 Tudományos Gyűjtemény, 1818. VI. sz. 42., Tubero (Commentarius de rebus gestis sui temporis L. 3. §. 7.) azt állítja, hogy a fehérváriak nyilván nemtörődömségből nem falazták be a Miksa féle ostrom előtt a várfalnak azt a részét, amelyet Mátyás a kápolnája építése miatt lebontatott. Az áruló „rossz" hazánkfia Schytha (Székely) Jakab aztán ezen a résen vezette volna be Miksa zsoldosait a várba... Mások viszont nem tételeznek föl a fehérváriakról ily bűnös hanyagságot. Lásd: Rosty Zsigmond: Székesfehérvár elfoglaltatása. Székesfehérvár, 1871. 81.

178 A feltételezés szerint Mes György János tatai uradalmi kőfaragó mesterről van szó.

179 1938-ban hozták létre a kőtárat, (a szerk.)

iso 1992 -1996 között sikerült Aba-Novák seccóit újra feltárni, restaurálni, (a szerk.)

181 Lásd: 25. jegyzet

182 Károly János, Rupp, Pauer, Rosty Zsigmond, Polgár Iván. Ma Ady Endre utca. (a szerk.)

183 Fitz Jenő: Adatok Székesfehérvár középkorához. Székesfehérvár, 1955. (separatum)

184 Felmerül a kérdés, hol volt a Szent Jakab templom, melynek plébánosától a 15. században élt Benedektől egy gyűrűt őriz múzeumunk régiségtára egy körirattal, mely szerint az Benedeké, a székesfehérvári Szent Jakab templom lelkészéé volt. Fitz feltevése szerint ez a „templom" a Boldogasszony bazilikának tornya alá épített Szent Fülöp és Jakab apostolok kápolnája volt. Annak okát, hogy Szent Pétert tették meg „Szent Jakabbá", abban sejti, hogy a Szent Fülöp és Jakab kápolnának jószágai, birtokai voltak, s így ezek tulajdonjogát vagy haszonélvezetét kapcsolták a megmaradt Szent Péterhez, az „ál-Szent Jakabhoz". Ez utóbbi indoklást a magunk részéről nem tudjuk elfogadni, mert erre Fitznek semmi bizonyítéka nincs. Az oklevelekben és a plébánia anyagi javainak felsorolásában soha nem szerepelnek a Szent Jakab templom „birtokai vagy jószágai".

185 Rosty Zsigmond cikke: Fejér megyei Közlöny, 1872. július 11.

186 Evlia Cselebi: Magyarországi utazásai, II. könyv, Fitz: i. m. 70.