Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka

E vonás ismét csak közös az eddig tárgyalt két történetben. A fordulatok jól | sikerült leírásánál természetesen sokkal lényegesebb a szerző által megfogalmazott új embertípus, ideál bemutatása, a modern kor emberéé, aki nem szolgája és nem ura senkinek; ereje, vagy ha úgy tetszik hatalma, elsősorban saját tudásából, igyekezetéből származik, s még az öröklött hatalmat is, ami itt a bánya tulajdonjoga - másként kezeli, mint elődei. Úgy tűnik a főhős nem azonosul előírt szerepével, inkább átértelmezi azt, így lesz modernebb környezeténél.

A társadalomban betöltött szerep problémája, önmagunk elhelyezése a világban, valamely értékkel, vagy csoporttal való azonosulás kérdése mindkét említett írásában előfordul tehát; fő kérdéssé azonban az Örvény című regényben válik.

E mű 1935-ben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. A történet az amúgy is problematikus tanácsköztársasági időszak idején játszódik, s az I. világháborútól meggyötört emberek a könyv szereplői. Főhőse egy, a harcteret megjárt fiatalember; Balogh Dénes alakja saját élményből táplálkozik. Nehéz feladatra vállalkozott Szarka Géza ezzel a regénnyel. A korszak, amely sok problémát hordozott magában sok feldolgozni való témát is ad az írónak. A szerző megpróbálja egy-egy színfolttal, egy-egy jelenettel akár csak jelzésszerűen felvillantani ennek az időszaknak a történelmét. Nyomor, háború, Trianon, zsidókérdés, kommunisták, haladás és konzervativizmus, anarchizmus, keresztény megbocsátás és bigott vallásosság. Túl sok forrongó indulat feszíti e kort, ahhoz hogy egyszerűen „igazságot lehetne tenni", ami nem is feladata az írónak.

Dénes, a háborúból hazatérő, légnyomás okozta neuraszténiával küszködő festőművész tévelyeg a világban. Próbálja meglelni a békében élt életét. Itthon menyasszonya várja, s a fiatalok hamarosan egybekelnek. Dénes közben a hétköznapok nehézségeit érzékelve próbálja megtalálni a helyét, ám a háború után más szemmel tekint a világra. Utakat keres a politikában, próbálja megérteni a körülötte történő eseményeket. Apósa, aki szegény sorból saját erejéből lett jelentős személy - bíró -, ezt a nem megtorpanó küzdelmet várja el másoktól is. Konzervativizmusa teljesen elüt Dénes kutató, árnyaltabb, az okokat is tekintetbe vevő gondolkodásmódjától, aki így fogalmazza meg meglátásait apósának: „A közélet betört a magánéletünkbe. Nem gondolja Api, hogy az úri kényelemnek most isszuk meg a levét?! Átengedtük a szervezkedést a munkásvezéreknek, ... meg a pópáknak!" - mondja. E sehova se tartozás és helykeresés tűnik ki a következő sorokból is: „Ebben a pillanatban nem tudta volna eldönteni, ki áll hozzá közelebb: ez a harmonikus lelkű öregúr, a felesége apja-e, vagy az utcai tüntetők-e akikben a szenvedés, bosszú és a félelem üvölt?" E kor egyik meghatározója az

21