Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 7. A fehérvári polgárok hitéletéről

I lom vezéralakjainak városunkban. Templomában kihirdettette a debreceni függetlenségi nyilatkozatot, és fegyvereket küldött a határra siető nemzetőröknek.

Még radikálisabb volt Tamás Brúnó Ferenc-rendi atya, aki tüzes szónok, kitűnő céllövő, szenvedélyes, tettre kész hazafi volt. Fontos szerepe volt a Falkenhayn serege ellen kitört fehérvári zendülés előkészítésében.598 De említhetjük a tekintélyes Farkas Ferenc nagyprépostot, akit a helyiek kemény modora miatt csak „vadfarkasnak" tituláltak, ellentétben Farkas Imre kanonokkal, a későbbi püspökkel, akit szelíd modora miatt csak „szelíd farkasnak" tisztelt; s amikor a „vadfarkas" 300 fehérvári nemzetőrt búcsúztatott el Hamvassy Imre vezetésével a Dráva-vonal védelmére siettek, ezt mondta nekik a szemináriumi templomban:

„Menjetek! Menjetek! Krisztus urunk is honvéd volt, mikor a szabadság és világosság országát felállította, s annak fennmaradásáért életét áldozta".599

Mindezek a hazafias megmozdulások a mi plébániánk területén játszódtak le. Nem lehet célunk részletesen foglalkozni a szabadságharc fehérvári vonatkozásaival, de meg kell vizsgálnunk, hogyan viselkedtek híveink és papságunk, annál is inkább, mert híveink hazafias magatartását megpróbáljuk érzékeltetni ebben a fejezetben.

Fehérvárott természetesen nem lehet beszélni olyanféle lelkesedésről, mint amilyen Szegeden vagy Kecskeméten volt. Itt a függetlenségi érzelműek tömege mellett sok olyan polgár akadt, különösen a belvárosban, aki inkább a Család, a Kényelem és a Lojalitás istenének áldozott, mint a szabadság rebellis géniuszának.

A papság körében is eléggé gyakori volt ez a mentalitás. Ezek kezdettől fogva nyíltan, vagy burkoltan forradalomellenesek voltak, és a lakosságot is igyekeztek befolyásolni. Ilyen volt például Kálmán János felsővárosi plébános, aki ellentétben belvárosi kollégájával, a hevesvérű, izzóan függetlenségi Mihálik belvárosi plébánossal, híveit a forradalmi felfordulás helyett a békésebb magatartásra ösztökélte, s mivel megtagadta a „rebellis" kormány parancsát, hogy egy felkelőt azonnal megeskessen minden előzetes kihirdetés nélkül, a kultuszminiszter minden javadalmától megfosztotta, és csak azért nem kergették el állásából, mert időközben számára szerencsés fordulatot vettek az események.600

A mérsékeltekhez tartozott Farkas Imre kanonok, a mi volt plébánosunk, a későbbi püspök is. Őt a forradalom hívei elfogatóparanccsal, sőt halálos fenyegetéssel üldözték, „mert távol tartotta magát a rebellisek mozgalmától"601. Kezdettől fogva forradalomellenes volt Mayer József szemináriumi viceprefektus is, akit - különösen az augusztus 13-i felkelés leverése után - a forradalom hí-