Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka

Szarka Géza életútja,

MUNKÁSSÁGA ÉS ÍRÓI HAGYATÉKA

Szarka Géza 1897. december 26-án született Bükön, Szarka Géza és Klemm Mária gyermekeként. Édesapja vendéglőt vezetett, ennek jövedelméből jó anyagi körülményeket biztosított családjának. Gyermekeik sorsáról azonban nem sokáig tud a házaspár gondoskodni. Szarka Géza nagyon fiatalon, 15 évesen már teljes árvaságra jut, először édesapját, nem sokkal később édesanyj át veszíti el, s a körülmények következtében igen korán önállóságra kényszerül. Az árván maradt hat testvér az anyai nagybácsi Klemm Mihály gondoskodása, gyámsága alá kerül. A tehetséges fiú ösztöndíjasként tanul a soproni bencés gimnáziumban, s közben magántanítványokat vállal. Szinte az iskolapadból vonul be katonának 1915-ben, ahonnan majd három évvel később tartalékos hadnagyként vitézségi éremmel,1 ám súlyos sebesüléssel szerel le2. (Hosszú időt tölt kórházban is.) Később, 1926-ban vitézi címet kap.

Az első világháború után egyetemi tanulmányokba kezd Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen, magyar-német szakot végez, tagja az Eötvös-kollégiumnak. Utóbbi erősen meghatározza sorsát; a párizsi École Normale Superieure mintájára hazánkban is létrehozott tanárképző intézmény magas követelményekkel fogadta, s rendkívül jó tanárok közreműködésével színvonalas képzéssel látta el hallgatóit. Már a felvételinél érvényesült az Eötvös különleges szelleme, a tanároka több napos felvételi vizsgán igyekeztek képet kapni a pályázók tudásáról, érdeklődési köréről, egyéniségéről. Afelvételre javasolt személyeknél nem pusztán iskolai eredményeiket, vagy lexikális tudásukat vették figyelembe, de személyes érdeklődési körükkel kapcsolatos ismereteik szintjét, általános tájékozottságukat, s tudásvágyukat, érdeklődő mivoltukat. Az intézményben folyó képzést is ez határozta meg, a kiváló képességű tanulók tudását rendszeressé kellett tenni, emellett választott szakterületükön tudományos munkára is képessé tenni őket. A kollégium oktatási módszere a személyes elmélyült munkán, az alapos felkészülésen, a könyvtári kutatómunkán, a kevés résztvevővel tartott szemináriumi foglalkozásokon, vitákon alapult. A kollégium tagjait felmentették az egyetemi órák egy részének látogatása alól, ők kollégiumi tanáraiknál tettek eleget a vizsgakövetelményeknek. Az intézmény középiskolai tanárokat, de tudós tanárokat képezett; az itt tanuló diákok más része pedig tudományos kutatóként folytatta pályafutását.

9