Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Gyorgyovich Miklós: Prohászka Ottokár lelkisége és a Regnum Marianum De e ház még homokon áll; nagy adósság van rajta. Ha ez a vállalkozás dugába dőlne s ez a ház összedűlne, úgy tekintsék; mintha ifjúságunkra szakadnának romjai s maguk alá temetnék reményeinket..." Mindezt 1902-ben jegyzi le. Tíz év múltán pedig így folytatja: „Régen volt az; mikor tárcát írtam az újágba arról a bizonyos Damjanichutcai akácfáról, mely beleereszti gyökereit a városligeti homokba s kiterjeszti az ágait nemcsak a fővárosvégre, hanem sok-sok utcájára, s valahogyan egész Magyarországra. Az a bizonyos akácfa tele volt az én szememben fehér, fürtös virággal télen-nyáron, s annyi volt a méze, hogy jutott belőle mindnyájunknak, elsősorban sok-sok ifjúnak, szülőnek; sok-sok iskolának s otthonnak, és maradt belőle elég még az ég angyalainak is. Ez az akácfa a Regnum-Marianum-intézet, hol derék, buzgó papok szövetkeztek, hogy a fővárosi élet futóhomokján virágos kertet, virágzó, keresztény életet teremtenek, s megteremtik azt azáltal, hogy a keresztény ifjúság lelkét erényessé s virágzóvá teszik. Azóta úgy tetszik nekem, hogy az akácfa egyik vaskos ágából hatalmas zászlórúd lett, s azon leng s lobog a mi «Zászlónk». Akácfa, azaz rothadatlan fa a rúdja; akácfavirágból van a koszorúja, virágból, melytől illatos lesz egész Magyarország; s gyümölcs is van fajta; ez a gyümölcs erény, erő, erkölcs, a lelkiség méze; méz, mely elsősorban Istennek van ugyan szánva, de élvezi azt szülő, otthon és iskola, végelemzésben az egyház s az egész haza. Hál' Istennek, hogy már tíz év óta leng a zászló, s lelkesíti a főváros s az ország ifjúságát; de még nagyobb hála neki; hogy nem leng hiába, hanem hogy sok ezer ifjú áll alatta! Hál' Istennek, hogy akácfavirágnál fehérebb s tündöklőbb, mert 100 000 lelkes ifjú tekintete tükrözik rajta, - hál' Istennek, hogy e zászló nyomában az élet s az erő forrásaihoz jutottak, az angyalok kenyeréhez s az isteni szeretet mézéhez! Hogy mi minden lesz még ebből a Budapestből, nem tudom; a legfontosabb reánk nézve mégis csak az, hogy fehérlelkű ifjúsága legyen, mely megértse, hogy mit hirdet a Damjanich-utcai zászló, a mi «Zászlónk», s mely a zászló nyomában küzd sr tr no sgyoz. Prohászka regnumi arcéle Shvoy Lajos így emlékezik vissza: „ha Pestre jött [ti. Prohászka], mindig betért a Regnum Marianumba, ott is szállt meg, s melegen érdeklődött a fia- * 73 Prohászka Ottokár: Tíz év múltán. In. ÖM. 20, 211-213. - Hozzám azért is közel állnak az előzőek, mert 100 év elteltével magam írtam a Regnum Magnum lapjába, a Zászlónkba buzdító cikket, folytatva a püspök egykori allegóriáját az akácnyelű zászlóról, kiterjesztve a képet szövetségre, összetartozásra. UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK 69
