Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Gyorgyovich Miklós: Prohászka Ottokár lelkisége és a Regnum Marianum

veit kispapok, később áldozópapok, köztük a regnum papjai is megtapasztalták lelki nagyságát, és próbálták utánozni, modellezni lelki életstílusát.

Ő tanította meg papjait, híveit imádkozni, lelki életet élni. Rómából hozott kincsei közül ez a legidőtállóbb, és máig a legidőszerűbb! Jól imádkozni, csak jól! Ez támaszunk, ez hidunk, ez erőnk!".3 O mindent a Szent Ignác-i értelemben vett „Ad maiorem Dei gloriam"4 5 jegyében tett. Jelmondata pedig - Dum spiro, spero5 - szintén Istenbe vetett hatalmas bizalmáról, s - ebből fakadóan - mindenre elszántságáról tanúskodik. A következőkben megpróbálom Prohászka lelkiségét kortársak megfigyelései alapján láttatni. Milyennek is látták tanítványai Prohászkát?

Prohászka tudatosan készül az ifjak szellemének éltetésére. Esztergomba kerül. 1890 őszére Simor kinevezi spirituálisnak. Prohászka azonnal reformokat vezet be: jobb ellátást, okosabb intézeti életrendet alakít ki, de a papnevelés reformját is véghez viszi. Hangsúlyt fektet a kispapok alapos teológiai képzésére, dogmatikai tudására, skolasztikus bölcseleti műveltségükre, de arra is, hogy a természettudományokkal élő kapcsolatot ápoljanak. Lelkiéletüket sokszerűen emeli. „A hitéből és hitében élő igénytelen, önfeláldozó, a néppel érző, lendületes papság volt az ő ideálja." Simor prímás kétkedve fogadja tervét, mely szerint a kispapoknak esténként adott elmélkedési pontokon másnap reggel egy óra hosszat kellett gondolkozni. Prohászka személyes irányítása is hatásosnak bizonyult: lelki ügyekben mindig nyitva volt az ajtaja és a szíve is. Önmagát adja. Rövid, együttérzéssel teli válaszokat kínál a kispapok felvetett problémáira. Adja saját tüzét is. Az éjfélig tanuló kispapok látták a folyosó fülkéjében a feszület előtt, a Szűz Mária-szobor előtt vagy a kápolnában mozdulatlanul, teljes elmerültségben térdelni spirituálisukat egyenes, szabad és mégis mélységesen áhítatos tartásban! Nem csoda, hogy Prohászka neve fogalommá lett a fiatal papság körében; hogy neveltjei tűzbe mentek érte; szemükben ő volt a »fekete prímás«. Vele álmodtak, kezdték utánozni, még külsőségekben is Prohászka egy addig nem ismert új tavasznak sejtelmeivel és erőivel töltötte el az ifjú levitákat.6

Shvoy Lajos megyéspüspök visszaemlékezéséből is idéznem kell, hogy a Prohászka lelkiségéről alkotott képünk teljes legyen, és megértsük: egy szent életű püspök miként hív életre olyan művet, mely több mint száz év óta a magyar valóságba, társadalomba gyökerezve jelen van, él és dol-3 Naplójegyzetek 1,53. -1880. június 9.; Idézi BARLAY1996: 54.

4 Isten nagyobb dicsőségére! - latin.

5 Míg élek, remélek - latin.

6 SCHÜTZ 1929: 41-50.

____________________________________________________________UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK