Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
S. Szabó Péter: Prohászka Ottokár szociális tanítása mináriumi tanár. így stílusa, szóhasználata, a tisztelendő urak beszédeibe „belekiáltani" akaró szándéka arra is alkalmas lehetett, hogy a nem épp a leghaladóbb szemléletű papság és felső klérus nemtetszését kiváltsa, elindítva a vele szemben később kezdeményezett, az indexre tételig elmenő folyamatokat. Prohászkának a szociális tanítás terén kifejtett munkásságát tanulmányozva először is az a szembetűnő, hogy egész társadalomelméleti mondandójának tulajdonképpen az a „műfaja", amit ma úgy hívunk, hogy az egyház szociális tanítása. Tükrözi azt a „találkozási" pontot, vagy ahogy II. János Pál fogalmaz „ütközőpontot", amely a keresztény tanítás ószövetségi és újszövetségi alapjai és a konkrét társadalmi problémák egybevetése nyomán keletkezik. Nem kötődik egy tudományághoz, vagy általánossági szinthez, teológiai, filozófiai és szaktudományos kérdések, napi szociális gondok tárgyalása egyaránt részét képezi. Prohászka mindezt tudatosan - sőt azt lehet mondani - tervszerűen teszi. Elméleti igényességet tükröz, hogy azt is végiggondolja, hogy egyáltalán mit lehet elvárni ettől a sajátos „tanítástól", a szociális tanítástól. Ennek lényege, hogy az egyháznak nem az a küldetése, hogy maga megoldja a társadalmi problémákat, kész modelleket dolgozzon ki, hanem, hogy a társadalmi együttélés etikai hangsúlyaira figyelmeztessen azon őrködjön, ilyen utat mutasson. így fogalmaz: „Az evangélium nem azonosította magát sem a klasszikus, sem a középkori világgal. [...] A helyes nézet pedig az, hogy legyetek Isten gyermekei minden társadalmi alakulásban és minden társadalmi alakulás dacára."* A Jézus által adottak az Isten országára vonatkoznak, „ne várjunk tőlük pontokba szedett, befejezett szociális programot. [...] Az evangélium sehol sem ösztönöz lázadásra, [...] nem teremt új társadalmi szervezetet, [...] éppen olyan fölületes nagy szó az is, hogy az evangélium, vagy az egyház egymagában képes lesz megoldani a szociális kérdést; arra ugyan nem képes, hanem igen, az evangélium fogja szolgáltatni az erkölcs ideális elemeket, melyeket a szociális kérdés időnkénti megoldásában érvényesíteni kell. "8 9 Azok az alapvető kontúrok, amelyeket Prohászka az egyház szociális tanítása karaktere tekintetében kijelölt, időtállónak bizonyultak. Talán a Gaudium et Spes hasonló tartalmú mondatai támasztják legjobban alá ezt a megállapítást. így hangzanak: „Az a sajátos küldetés, amelyet Krisztus az egyháznak adott, nem politikai, gazdasági vagy társadalmi jellegű, mert ő vallási természetű célt tűzött ki eléje. Ámde éppen ezzel a vallási küldetéssel jár együtt az a 8 Prohászka Ottokár: A diadalmas világnézet. In: ÖM. 5,249. 9 ÖM. 5,250. HIT ÉS ÉSZ 54
