Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
Horváth Pál: A diadalmas világnézet szellemi forrásvidéke éppen a századfordulón az érzelem, az akarat, az élet laikus filozófiáinak térnyerése, Darwinra Nietzsche, Comte-ra Bergson következett, úgy ismerte fel Prohászka, hogy a keresztény szellemiség és értékvilág oltalmazása már nem tudományos világképek, hanem személyesen el- és befogadott világnézetek csatája és ebben a küzdelemben a keresztény hit oldalán is új kiindulópontra, új megoldásokra van szükség. E felismerés jegyében már a könyv bevezetőjében deklarált szellemi kiindulópontja is formabontó. „Lehet-e a keresztény világnézetet beleállítani a mai kultúrvilágba? Ez az én problémám." - teszi fel kiinduló kérdését.1 Ez a megfogalmazás már önmagában is a hagyományos hitvédő attitűd radikális revíziójáról árulkodik, hiszen kiinduló- és vonatkozási pontja, a mai kultúrvilág, mint realitás, amelynek nem meg- és elítélése, hanem tudomásulvétele és a vele való párbeszéd a keresztény gondolkodó feladata. Egy ilyen dialógusban pedig nem a szisztematikus dogmatika és a racionális bölcselet viszi a vezető szerepet, hanem olyan világnézeti diskurzusok, amelyekben a világnézetnek, mint az ember ön-tudatra és ön-érzetre ébredésének jut a fő szerep s ahol a keresztény hit is így, a lét és a világ mélységeként értelmezi önmagát. Ám az sem mellékes, hogy ezt a keresztény világnézetet Prohászka szerint kell és alighanem lehet is beleállítani a mai kultúrvilágba. Nem arról van tehát szó - és itt akár az utóbbi évszázad teológiai vitái és a II. Vatikáni Zsinat intenciói vagy a „világ teológiájának" megalkotására irányuló törekvések is a fülünkbe csenghetnek -, hogy a kereszténység, mint érzéketlenül örök igazság állna egyszerűen szemben egy gyarló, romlott, ítéletre méltó külvilággal; hanem arról, hogy a kereszténység nem akkor lesz diadalmas, ha le-, hanem akkor, ha meggyőzni képes az őt körülölelő modern világot. Beleállítani tehát Prohászka megfogalmazásában annyi, mint átalakítani, áthatni, de követni és alkalmazkodni is; a szó teljes értelmében élni és élni benne. Más módon, de ugyanezt a törekvést fogalmazza meg akkor is, amikor azt mondja: „Állítsuk a régi igazságokat modern megvilágításba, hozzuk közelebb a mai kor érzéseihez s mi is föllendítettük a vallásosságot. "2 A kiinduló feltételezés tehát nem pusztán a kereszténységet, mint örök és múlhatatlan értéket veszi számításba, hanem valami olyant, ami egyszerre „szellem és élet", és vallja azt is, hogy ez az örök érték csak korszerűen megfogalmazott, korhoz szóló formájában lehet a modern ember szellemi eligazodásának eszköze. 1 ÖM 5,1. 2 ÖM. 5,2. 42 HIT ÉS ÉSZ
