Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
Belon Gellért és Vass Péter kutatása
Szabó Ferenc SJ: A Prohászka-kutatás története együttesben nemigen találtam az életmű írásaiban. [...] A válogatás egyik nagy meglepetése lesz"13 - írta Vass Péter. Ám a cenzúrának más volt a véleménye!14 A kommunista cenzúra megakadályozta a háromkötetes antológia megjelentetését. Az Utak az Istenhez munkacímű válogatás sorsáról bővebben írt Koncz Lajos említett 1995-ös tanulmányában. Amikor 1995-ben elkezdtük a kutatást a fehérvári Prohászka-archívumban, megtaláltam a három kötet anyagát. Már megjelent és még kiadatlan írásokból állították össze (a kiadatlan eredeti kéziratok még a gépelt szövegekhez voltak kapcsolva). Négy témakör szerint csoportosították a szövegeket: 1) Tudni, ismerni az igazat; 2) alakítani a szépet; 3) gyakorolni a jót; 4) átélni az Istent. Belon Gellért írta meg az ötoldalas bevezető tanulmányt, az életrajzi öszszeállítás pedig Vass Péter munkája volt. Lékai László bíboros a katolikus cenzor szempontjaira hivatkozva nem adta meg az engedélyt a kiadáshoz. Igaz ugyan, hogy a válogatás kb. ezer oldalas szöveg, de valójában - ahogy nekem személyesen elmondta Belon Gellért - Prohászka kommunista-ellenessége és főleg úgynevezett antiszemitizmusa volt az akadály. Tervbe vették az anyag átdolgozását és egy kisebb válogatás kiadását, de ezt Vass Péter halála (1982) és Belon Gellért súlyosbodó betegsége és 1987-ben bekövetkezett halála megakadályozta. A hatalmas anyag Koncz Lajoshoz került, aki féléves kemény munka után leadta a rövidebb összeállítást. Az ÁEH cenzúrája és sok huzavona után a Modern katolicizmus című antológia csak a rendszerváltozás után, 1990 végén jelenhetett meg a Szent István Társulatnál.15 Koncz összeállí-13 SzfvPL - Prohászka Gyűjtemény. 14 A Lékai bíboros által felkért cenzor - Gianits József - megállapításait az ember bosszankodva olvassa. A cenzor azzal kérkedik, hogy kispap kora óta jól ismerte („jól átgyúrtam") Prohászka műveit, és 1937-ben, Prohászka halálának 10. évfordulóján a bécsi Pázmáneumban ő tartotta az ünnepi megemlékezést. Hivatkozva Vass Péter tervezett előszavára, ahol a piarista nagy örömmel szól a Shvoy-hagyatékban talált naplókról, megjegyzi: „nem is hiszem, ha Shvoy püspök tulajdonában voltak, hogy akkor ne bocsátotta volna Schützék rendelkezésére. " A cenzor szerint sajnálatos, hogy a megtalált új naplórészletek ilyen hangsúlyt kaptak az egész anyagban. „Tisztelet a szerkesztőknek, de elképesztő az is, amit közölnek. Ami a lelki életre, misztikus átélésekre, elmélkedésekre mondható, prohászkai mély gondolatok, de a születés, vagy még inkább a fogantatás pillanatában nyersen tollvégre került írások ezek." Én magam - a szűk látókörű cenzorral ellentétben - Vass Péter véleményét osztom. A Shvoyhagyatékból előkerült naplók jelentőségét főleg abban látom, hogy éppen abból a korszakból valók, amikor Prohászka oly behatóan foglalkozott a modernizmus által felvetett problémákkal (ismeretelméleti kérdések, dogmafejlődés, Krisztus emberi tudása és öntudata). Székfoglalója fogalmazványában lapszám megjelölésével hivatkozik a modernista Bergson-tanítvány, Edouard Le Roy francia filozófus Dogma et critique c. tanulmánygyűjteményére (1907), amelyből átvesz bergsoni és blondeli gondolatokat. A kényesebb kérdések nem kerültek bele az indexre tett székfoglalóba. Vö. Szabó Ferenc: Prohászka és a modernizmus. In: Prohászka ébresztése. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1996. 73-175. 15 Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. Szerk. Koncz Lajos. Budapest, 1990. 18
