Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Tengely Adrienn: Frohászka és az Őszirózsás Forradalom

erkölcsi alapú és nagyrészt felekezeti fenntartású oktatási rendszert már az 1870-es évektől egyre fokozódó támadások érték a szocialista és radikális körökből, gyakran a legdurvább szélsőségekig elmenve. Az őszirózsás forradalom újra lángra lobbantotta ezeket a követeléseket, mivel az új politikai helyzetből következően ennek megvalósítására reális lehetőséget láttak a különböző antiklerikális csoportok.36 Az iskolai vallásoktatás eltörlése érdekében indított küzdelem új szakasza kezdődött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1919. januári kettéválasztásával, illetve a szociáldemokrata Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszterré való kinevezésével. Kunfi a felekezeti iskolák teljes hatáskörével a kezében nagy lendülettel látott neki az oktatás antiklerikális átalakításának, lehetőséget kapva régóta érlelt művelődéspolitikai elképzelései megvalósítására, elsőként a leginkább vörös posztó, a vallásoktatás ellen indítva támadást. Kunfi nem titkolta véleményét a valláserkölcsi alapú oktatásról, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy mi várható tőle ezen a téren: „A hit a képzelődés terméke, nem lehet fundamentuma az erkölcsnek, amelyet minden képzelet teremtette dolognál erősebb alapokra kell felépíteni. [...] A gyermekek lelkét a legdurvább babonáknak és csodákban való legotrombább hitnek, mint a legfőbb igazságnak tényeivel táplálják és soha vagy legalábbis nagyon ritkán helyrehozható összevisszaságnak csíráit ültetik el a gyermeki öntudatban. A gyermeki akaratnak megtörését, önbizalmának megroppantását, az alázatosság és engedelmesség szellemének felköltését, a modern tudományos világnézet ellen való immunizálását és mindevvel az egyház és papság uralmának megszilárdítását szolgálja legfelsőbb cél gyanánt ez a hit- és erkölcstani oktatás."37

Természetesen a vallásos - keresztény és izraelita - körök nagy erőkkel védelmezték az iskolai vallásoktatást, nagygyűléseket szervezetek országszerte és állandóan beadványokkal bombázták a kormányt és Károlyi köztársasági elnököt az ügy érdekében.38 A kérdés körül egész februárban iz-36 A vallásoktatás eltörléséért és az iskolaállamosításért indított küzdelem a marxista történetírás

kedvelt témája volt, ezért rendkívül bőséges szakirodalommal rendelkezik. Pl.: A dualizmus közoktatásügyének bírálata a haladó sajtóban. Szerk. Felkai László. Budapest, 1959.; A szocialista tanítómozgalom Magyarországon 1900-1920. Szerk. Kelen Jolán. Budapest, 1958.; Horváth Zoltán: Magyar századforduló. Budapest, 1961.; Köte Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és dualizmus korában. Budapest, 1975.

37' Kunfi Zsigmond: Népoktatásunk bűnei. In: Agárdi Péter: Kunfi Zsigmond. Budapest, 2001. 289-290.

38 Alkotmány, 1919. január 12.10., január 14.1-2.; Sárospataki Református Lapok, 1919. január 12- 19.11-13.; Evangélikus Őrálló, 1919. január 18.18-20.; Egyenlőség, 1919. január 18. 5.; Új Reformáció, 1919. január 19. 3.; EOL Egyházegyetem Elnöki értekezlet jegyzőkönyvei (1919. január 13. 7 p.); Veszprémi Hírlap, 1919. január 12. 2.; VÉL Rótt Nándor hagyatéka W22. B/IIl/c. 1919. jan. 6. "Vallásoktatás az iskolában" tárgyú beszéde; Alkotmány, 1919. január 29.1., február 2.5.; Dunántúli Protestáns Lap, 1919. február 1. 39; Debreceni Protestáns Lap, 1919. március 8. 78.

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK_____________________________________________________________