A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Presztóczki Zoltán: Takács Ferenc országgyűlési képviselői tevékenysége (1935-1939)
tók közel kétharmada a helvét hitvallást követte, és édesapja maga is református lelkészként szolgált. Az sem mellékes, hogy Kun 1913 és 1919 között a Hódmezővásárhelyi Református Egyházközség főgondnokaként sokat tett egyházáért. Takács képviselőségét párttársai segítsége mellett annak is köszönhette, hogy végiglátogatta a sűrűn lakott határrészeket (Vásárhelykutas, Mártély, Pusztaközpont stb.), és ott is megismertette programját. Sokat jelentett a fővárosi módszerek helybeli alkalmazása is, például személyesen beszélt a választókkal, és szóban, valamint az általa kiadott röpcédulákon a gyűlések időpontjai mellett több fontos és hasznos információra is felhívta a voksolni szándékozók figyelmét, egyebek mellett arra is: ügyeljenek, nehogy kihagyják őket a választói névjegyzékből. A választókkal való közvetlen kapcsolatát igyekeztek megnehezíteni a hatóságok, rendszerint az 1914. évi XIV. törvényben foglaltak megsértésére való hivatkozással. Takács szerencséjére ezen ügyek többségének elbírálása már képviselővé választása utánra esett, és a mentelmi bizottság (miután Vásárhely tiszti főügyészétől hozzá is megkeresések érkeztek) ilyen esetben nem javasolta mentelmi jogának felfüggesztését. Polgári peres ügyekben - például a Gidófalvy Pál (1900-1970) főispáni titkár viselt dolgairól 1936-ban, a Nagy Magyar Alföld című vásárhelyi szociáldemokrata „nem időszaki lap” hasábjain megjelent cikk miatt, a sértett fél által indított eljáráshoz - felfüggesztették a politikus mentelmi jogát. Takács Ferenc, Hódmezővásárhely második választott szociáldemokrata képviselője Takács Ferenc 41 évesen lett szülővárosa képviselője, háta mögött tanácsköztársasági múltjával. Nem volt más választása, több városi ügyben együtt kellett működnie azzal a Kun Bélával, aki a forradalom idején kormánybiztos-főispán, végül néhány napig államtitkár volt és kritizálói szerint a Tanácsköztársaságra is felesküdött, majd annak leverése után, visszakapott lapjában támadta a kommün alatti intézkedéseket. Még Takács párttársa, Erdei István is bírálta Kun „politikai szélkakas” jellegét. 1931-ben azzal vádolta meg az egykori kormánybiztost, hogy a Tanácsköztársaság idején szerepe volt Soós István polgármester, Csáky Lajos főügyész, illetve sógora, Kováts Jenő túszul ejtésében.12 A választásokon Takács mellett még 10 szociáldemokrata képviselő került a parlamentbe, nevezetesen Buchinger Manó (1875-1953), Esztergályos János (1873-1941), Farkas István (1869-1944), Györki Imre (1886-1958), Kéthly Anna, Malasits Géza (1874-1948), Peyer Károly, Reisinger Ferenc (1880-1955), Propper Sándor (1877-1956) és Weltner Jakab (1875-1936), illetve halála után Kertész Miklós (1893-1972). Ez gyengébb eredményt jelentett a korábbi választásokhoz 32 32 Jövő Útja, 1931. szeptember hó (II. évf. 5. szám) 2-3., 7. Ez az ügy nem befolyásolta Kun Béla politikai karrierjét. A vádakra lapjában reagált és a cikkben foglaltakra bíróságon kért és kapott elégtételt. 93
