A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Nagy Gyöngyi: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége hódmezővásárhelyi fiókjának korai évei (1921-1923)

túl és Hódmezővásárhely vidékéről dr. Csiky Jánosné szólalt fel. Hosszú beszédében kifejtette, hogy mennyi nehézséggel járt egy olyan városban felébreszteni a magyar jövőbe vetett hitet, ahol a világháború elvesztését követően hosszabb ideig voltak hatalmon a magyarság ellenségei, a kommunisták és a román megszállók.79 Beszédének középpontjában az a „láthatatlan munka” állt, amelyet a MANSz a két világháború között töretlen hittel végzett. 1922 novemberében a Szövetség még alig négy éves múltra tekinthetett vissza, mégis talán később sem fogalmazták meg nála jobban a Szövetség fő célját, hitvallását és annak a munkának a jelentőségét, amelyet sokszor valóban a láthatatlanság homályába burkolódzva végeztek az asz- szonyok. „Én a nagy magyar Alföldről jövök és sok hódmezővásárhelyi magyar asszony üdvözletét és együttérzését hozom. Eddigi munkánk csak alapvető, kezdeményező munka. Mi nehéz feladat előtt állottunk, mikor a MANSz eszméinek magját akartuk elvetni azon a talajon, melyen végig szántott a kommunizmus és a román megszállás. Előbb a beteg talajt, a zárkózott lelkeket kellett előkészítenünk, hogy újra fogékonnyá váljanak. A mi küzdelmünket nem értik meg azok, kik romlatlan, hazafias, lelkes területen virágzó eredményeket értek el. Eljöttünk hazulról nagy számmal, hogy beszívjuk itt a forrásnál a lelkesedés erejét a további küzdelemhez. De mielőtt tovább mennénk, úgy kell tennünk, mint a férfiaknak, akik harc előtt seregszemlét tartanak. Ki kell választanunk, hogy kit viszünk magunkkal, mert igen súlyos a mi feladatunk, kemény küzdelmeket kell vívnunk, ha célt akarunk érni. Sok hit, mélységes hazaszeretet kell hozzá, hogy győzhessünk. Látjuk, hogy legnagyobb embereink mily titáni harcot vívnak a belső és külső ellenséggel. Ezzel a titkos, belső ellenséggel kell nekünk asszonyoknak megküzdenünk, mely belopózik a legzártabb körökbe, rést üt, beköltözik az emberi lelkekbe és tönkretesz minden igaz törekvést. Ezért indulhatunk csak megbízható és fanatikus társakkal útnak. Ne jöjjenek velünk, akik kishitűek, ne a kicsinyeskedők. Nem visszük magunkkal a gőgöseket, ne jöjjenek, akik hiúságnak, divatnak, pénznek bálványát hordják szívükben. Akik nem értik a mi nagy, láthatatlan munkánkat, - hiszen látható eredményeink is vannak, háziipar, nyomorakció, - mely azonban mind csak eszköz a nagy célhoz a lelkek kibékítésére és eszméink befogadására. A mi munkánk azonos a misszionáriuséval, ki elmegy az ő hitével, az Isten igéjével a vadak közé, hogy azokat emberré tegye. A mi feladatunk nehezebb, mi elmegyünk az internacionálisak, a destruktivek közé, hogy azokat magyarokká tegyük. A haldokló szabadság írója, a leghíresebb római történetíró a hanyatló erkölcsök korában írja, hogy csak azon korszakokban keletkeznek új erények, amelyekben megbecsülik az erényeket. S ha, amit Isten ne adjon, nem lesz elég erőnk, hogy a hitetlenekbe hitet s a közönyösökbe hazaszeretetet csepegtessünk, akkor se csüggedünk. Mienk, - a mi asszonyi kezünkbe van letéve Magyarország jövője, a gyermekek s az ifjúság. Az ő romlatlan lelkűkbe rajzoljuk be a keresztény, integer magyar haza képét. Ez a mi nagy láthatatlan munkánk, - mellyel szemben megtörik minden belső és külső ellenség ereje, — meg, - még a bálvány, a pénz hatalma is. Ne * 78

79 1919 júniusában, a román megszállás idején, Hódmezővásárhelyen 56 embert végeztek ki.

78