A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
A központi hatalmak balkáni arcvonalának 1918 őszi összeomlása után az úgynevezett orientális hadseregben részt vevő franciák a Balkánon is ejtettek magyar hadifoglyokat. Albert Lajos (1885) kereskedő, a Dalmáciában állomásozó 5. vártü- zérezred őrmestere Montenegróban jutott fogságukba, amelynek 10 hónapját Korfu szigetén töltötte el az 1920. szeptember 20-i hazatéréséig és leszereléséig. A Franciaországba került osztrák-magyar hadifoglyok számát növelte, hogy Ausztria-Magyarország a németek megsegítésére 1918 második felében csapatokat küldött a francia hadszíntérre: 46 nehéz üteget az elszász-lotharingiai arcvonalra és 4 gyaloghadosztályt Verdun mellékére. Dávid Sándor (1885) vásárhelyi kútmunkás a cs. és kir. szatmárnémeti 5. gyalogezred géppuskás osztagából 1918. október 9- én, Verdunnál esett a franciák fogságába. Mint katonai kiképzésben előzőleg nem részesült népfölkelő 1915 elején a szegedi 5. honvéd gyalogezredhez vonult be. Franciaországból tért haza Vásárhelyre a szerb fogságnál már említett Farkas Pál is. Egyike volt annak a 12 ezer osztrák-magyar hadifogolynak, akiket az olasz hadvezetőség szerb hadifogságból kimentve Asinara szigetére szállított, majd a francia kormány kérésére átengedett az ottani munkaerőhiány enyhítésére. A szegedi 7. árkász zászlóalj állományába tartozó Német József (1898), miután 1917. december 29-én elhagyták állásukat, 30-án bolyongásuk közben a Monte Tombán esett a franciák fogságába. „Kilenc hónapig ette a fogolytábor kenyerét, míg egy társával 1919. július 24-én sikerült megszöknie. 3600 méteres hegyen át bujdosva értek át Svájcba és kerültek haza.”103 Plavetz Jenő hadapródjelölt őrvezető fogsága két és fél éve alatt „Franciaországban előbb délen, azután feljebb volt táborban. Dolgozott vasgyárban, volt földműves, szántott, vetett, azután pedig a hadszíntéren az árkokat temette be.” 1920 májusában ért haza.104 A francia fogságba került, 96., eredetileg 46. gyalogezredbeli Gera Ernőnek (1882) egy 1918. október eleji híradás szerint a jobb lábszárát amputálták, és intemálási helye Grenoble, az ott lévő 41. számú kórház volt. Lövési sérülés folytán a bal karja is elnyomoro- dott, és itthon 100 százalékban keresetképtelen hadirokkanttá nyilvánították. Az ismert 58 személyből 2 fö halálozott el. Az említett Dávid Sándor több levelet írt családjának, az utolsót 1919. február 9-én Roanne-ból. Egy 1921. februári újsághír szerint előbb a haláláról jöttek hírek, majd arról, hogy az elpusztított francia országrészek újjáépítésére küldték, később pedig, hogy egy nagyobb uradalomba vitték és kocsisnak alkalmazták. A BM által megküldött adatok alapján 1921. novemberben tett halotti anyakönyvi bejegyzés szerint Roanne-ban 1919. február 19-én hősi halált halt. A haditengerészként szolgált Garai Szabó János (1875) halászsegéd a Honvédelmi Minisztérium közlése szerint 1919. április 30-án francia fogságban, tüdőbaj folytán elhunyt a saisi (Sus) segédkórházban. Egy, a híradás szerint a Monte Tombán fogságba esett 46-os népfelkelő, Nagy Sándor (1897) földműves már nem adott életjelt magáról, így később holttá nyilvánították. 103 FEJÉRVÁRY Józsefi, m. 440. 104 Lásd 101. sz. jegyzet. 55
