A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
Az 1896-beli Tárkány Szűcs Imre elmondta, hogy előbb gyűjtőtáborba vitték őket, és onnan kétnaponta 1700-1700 ember ment az állomásra. (Máshol 1400 fős transzportokról tett említést.) A helyi sajtó október 28-án jelentette, hogy az utóbbi napokban Vásárhelyre is igen sokan hazaérkeztek; „nem panaszkodnak, a legtöbb úgy nyilatkozik, hogy tisztességes bánásmódban volt részük”. A csóti leszerelő táboron át érkezőknek le kellett jelentkezniük az ez időben román megszállás alatt álló város rendőrségén. Az idősebb Tárkány Szűcs Imre a leszerelési igazolványa szerint a cecinai hadifogolytáborból 1919. október 28-án érkezett Csótra, és onnan másnap, 29-én távozott. Román fogságban 46 román fogságba esett vásárhelyi katonáról van tudomásunk. Fele részben mindjárt az 1916. augusztus végi román betöréskor, az erdélyi román határon fogták el őket. Néhány kivételtől eltekintve a határ őrizetére rendelt tábori csendörörsökhöz beosztott katonaviselt, idősebb népfelkelők voltak, legtöbben az 1915. októberben bevonultatott 1872. születési évfolyamból. További négy fö ismerten a 302. honvéd gyalogezred, öten a 3. honvéd huszárezred, és hárman a 4. közös huszárezred állományába tartoztak. Kardos József (1871) asztalost a 17. kerületi csendőrséghez Sepsi- szentgyörgyre osztották be, és a román határszélen Kistatár-hegyen (utolsó posta Magyarbodza) voltak, amikor 1916. augusztus 29-én este rajtuk ütöttek és foglyul ejtették őket a románok. Misán György (1870) a határcsendőrséghez beosztva a betöréskor a kőkerti állomáson (Csík vármegye), őrszolgálat teljesítése közben tűnt el a határvonalon. Mint utóbb kiderült, az augusztus 28-ra virradó éjjel fogságba került, ahonnan december 18-án írt feleségének. Az 1916. augusztus végén fogságba esett Tóth Sándort (1872) Galatiba internálták. A határon elfogott Kovács József (1880) 1917. március 15-i kelettel Iasiból írt, egy kórház építésénél foglalkoztatták. Bereczki Lajos (1872) a róla szóló utolsó híradás szerint súlyosan megbetegedett és a sascuti (Szászkút, Moldva) kórházba vitték. Gojdár János (1896) tanuló, a 302. honvéd gyalogezred hadapródja 1916. október derekától volt fogságban. A románok kiűzése után századával előőrsi szolgálatra rendelték Predeál alatt. A sűrű, erdős terepen román túlerő kerítette be őket és „hősi ellenállás után lefegyverezve várták sorsukat... Az oláhok meztelenre vetkőztették őket, le akarták mészárolni az életben maradottakat, amitől a század parancsnokának, Constantinescu 5-ös oláh származású hadnagynak oláhul való kérése mentette meg őket.” A lábbelijétől is megfosztott, fehérneműre vetkőztetett hadapród a sipotei fogolytáborba került, ahol 1917. április 17-én „leírhatatlan szenvedésektől váltotta meg a hősi halál” 98 A kimutatott áldozatok száma 34 fő, tehát négyből legalább hárman nem élték túl a román fogságot. Kevés kivétellel a haláltáborként emlegetett sipotei (Sipotele) fogolytáborban haláloztak el. A télre hóval befödött, földalatti barakkokban, vermekBIBÓ Dezső - FEJÉRVÁRY Józsefi, m. Oldalszám nélkül. 52
