A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

nem megfelelő körülmények miatt. A családi emlékezet szerint katonaként a tengerbe veszett Makó János (1891), aki a veszteséglajstrom szerint a 46/111. zászlóalj állományában 1914 őszén megsebesült a szerb harctéren, vélhetően egyike volt a hajóút áldozatainak. A 16 ezer osztrák-magyar hadifoglyot 1916 nyarán átadták Franciaországnak az ottani munkaerőhiány pótlására. A túlélők zöme 1920-ban onnan került haza. Köztük volt a szerbek által magukkal hurcolt kútvölgyi Farkas Pál (1876) is. Ő 1916. márciusban még Olaszországból adott életjelt magáról.

Olasz fogságban

Az olaszok fogságába ismereteink szerint 395 vásárhelyi katona került. Ennek ideje alig fele részben ismert: legtöbbjüket még 1915-ben (44 fő), majd 1916 és 1918- ban (36-36 fő), valamint 1917-ben (27 fő) fogták el. A csapattestet tekintve háromnegyed részben a 46. gyalogezredből, illetve a részben a 46/111. zászlóalj maradványaiból létrehozott 133. gyalogezredből kerültek ki. Részleteket, főként a helyi sajtó híradásainak köszönhetően, leginkább az olasz hadüzenetet követő egy-két- három évből tudhatunk. Nagyon is valószínűnek látszik, hogy az a nagy hányad, akinek pusztán az olasz fogságból történt hazatéréséről történt híradás, zömmel már az 1918 őszi összeomláskor jutott az ellenség kezére, és nem is a novemberben hazatért 46. gyalogezredből.

A szakirodalomban megnevezett 130 olaszországi hadifogolytáborból 18 fordul elő gyűjtésünkben. Ahol többen megfordultak: Asinara (12 fo), Avezzano, Casagiove (Caserta), Cassino, Genova, Nápoly, Santa Maria Capua Vetere, Scandiano (20), Vittoria (6 fő), Alessandria, Brescia, Fenestrele, Firenze, Fossano, Ostuni, Porto Torres, Savigliano, Venosa. Egyéb említett helyszínek: Valona, Eppordia, Campello, Cecina, Mirandola, Campo Lucantvamento, Belluno, Cicagna Chiavari, Lecce, San Giorgio di Nogaro - Forte, Capri sziget, Velence, Melfí, Montalto di Castro, Aboca, Portiéi, Sansepolcro, Sinalunga, Soresina. Dőlt betűvel a fogolytáborok névsorában nem szereplő helyneveket jelöltük; ezek rendszerint munkavégzés helyszínei, illetve kórházzal rendelkező városok. Így az 1917. májusban sebesülten fogságba esett Nagy Ferenc (1879) internálási helyeként Portiéi Spitalt nevezték meg, míg Horváth Imre (1900) 1919. október 11-én Lecce Szt. Antalról elnevezett kórházában halt hősi halált. Adataink töredékes voltát mutathatja, hogy egyedül Zádori Sándor (1887) földműves naplójából ismert, hogy 1916- ban a scandianói (Emilia Reggio tartomány) fogolytáborban vele együtt a 46. gyalogezedből 20 vásárhelyi katona raboskodott.90

Gy. Molnár János (1895) földműves, 46-os népfelkelő röviddel kiképzését követően, ugyancsak 1915-ben, a második isonzói csatában jutott fogságba. Naplójá90 Olasz fogságban. Zádori Sándor első világháborús hadifogoly naplója. (Sajtó alá rendezte, a bevezetést írta és jegyzetekkel ellátta BERNÁTSKY Ferenc). In: Harctér és fogolytábor i. m. 204-207., 223.

47