A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

EMLÉKEZÉS - Dobos Irma: A tanár és a tanítvány

ni. Két csoportot hoztak létre, az egyiket a szegedi egyetem földtani tanszékén dr. Miháltz István (1897-1964), akkor intézeti, később egyetemi tanár, a másikat a Földtani Intézetben dr. Sümeghy József (1892-1955) osztályvezető vezetésével. Mindketten kiváló szakértői voltak a térképezésnek és különösképpen a fiatal negyedidőszaki képződmények kutatásában már addig is sokat és értékeset alkottak.

A Miháltz-féle csoport 1951-ben a somogyi területen folytatta munkáját. A Dunántúlon Dombóvár volt a team központja. Gyakorlati és elméleti tudásának további erősítése és fejlesztése miatt kereste meg dr. Aldobolyi Nagy Miklós a Szegedi Tudományegyetem Földtani Intézetének vezetőjét, dr. Miháltz Istvánt, aki szívesen fogadta csoportjában az új térképezőt, hiszen már régóta ismerték egymás érdeklődési körét és munkáját. A csoportvezető hozzám osztotta be az új térképezőt, aki nem is a nyári iskolai szünetben, hanem novemberben jelentkezett. Akkor én már hónapok óta Dombóvár és környékén térképeztem, ezért is kaptam meg a térképező módszerek ismertetésének feladatát. Miután a nagyatádi térképlapot átvettük, s annak mintegy egynegyedét közösen jártuk be november 15. és 17. között, majd a közös terepbejárás és a földtani képződményekkel az ismerkedés után már önállóan fejezte be a terület térképezését. Már ekkor több irányú oktatói munkában vett részt részben középiskolában, részben a főiskolán. Érdekes módon ekkor novemberben még térképezésre alkalmas idő volt, ezért dolgoztunk a terepen. Ez a rövid idő elegendő volt arra, hogy a földtani térképezés módszereiről, a kőzetféleségek meghatározásáról, a rétegtani kérdések tisztázásáról, a képződmények ábrázolásáról teljes képet adjak. Ez nem is volt különösen nehéz, hiszen már a korábbi években a felszíni képződmények térképezésében volt gyakorlata a „tanítványomnak”. Emellett természetesen mindketten részletesen beszámoltunk az utóbbi évek eredményeiről és nehézségeiről. Egy ilyen találkozás, amely a közös munkát is jelenti a nem mindennapi események közé tartozik.

Az 1:25 000-es nagyatádi térképlap elkészülte után természetesen, ahogy kellett, mindketten egy-egy előzetes jelentést adtunk le a Földtani Intézetben, de véglegesjelentésre nem is volt szükség, mert egyéb vizsgálatokat nem végeztünk. Ez a találkozás és együtt munkálkodás most már a harmadik eset volt, bár nem tartott sokáig, összesen 3 napig. A terület földtani felépítése viszonylag igen egyszerű volt, hiszen a felső-pannóniaira a negyedidőszaki képződmények települtek. E fiatal üledékek térképezése éppen a térképező szakmai érdeklődéséhez tartozott, mert már korábban is főként a humuszos rétegekkel foglalkozott. Ekkor kizárólag egy nagyobb mélységű, 664 m mély hévízkút létesült 1940-ben Nagyatádon és ebből csak percenkén 47 °C hőmérsékletű 170 liter gázos vizet lehetett kinyerni. Ez a kút is felső-pannóniai laza üledékes képződményt tárt fel és abból termelte a hévizet. A strandfürdő nagy mélységű kútján kívül még 18 olyan kis mélységű működött ebben az időben, amelyek részben a negyedidőszaki, részben ugyancsak a felső-pannóniai képződményeket harántolták. Gáztartalmat egyedül a strandfürdő kútja jelzett. Egyébként kedvező vízhozammal, vastartalommal és keménységgel rendelkeztek az ivóvizű kutak.

309