A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Népi és polgári méhészkedés - Mézeskalácsosság

Márványmázas mézespogácsáit a kiskereskedelem is átvette. Feleségével munka- megosztásban dolgoztak, a tészta-összeállítás, gyúrás és a sütés a mesteré, a szaggatás, a mázazás és díszítés többnyire a feleségé volt.68

Ma ismét lehet találkozni helyben készített, egyszerűbb, újított formájú és díszítésű mézeskalácsokkal, figurákkal, mézeskalács-házzal karácsony előtt a helyi piacon, kézműves vásárokban. Egyes cukrászok szerint az 1960-as évektől készített és sokáig népszerű cukrászdái sütemény, a mézkúp vásárhelyi „találmány”, legalábbis nálunk maradt meg, eredeti összetételében egyes cukrászdák kínálatában.

Méhviasz és a sonkoly földolgozása a méhészek, de még inkább a mézesbábosok kiegészítő feladata és jövedelme volt, sokáig nálunk is. Számos, helyben készített, díszes gyertyamártó cserépedény maradt fönn, magángyűjteményekben és a helyi múzeum néprajzi gyűjteményében, amelyekben inkább otthon készült a gyertya. A mézeskalácsosok, néha a szappanfőzők már kisipari körülmények között mártották, majd öntötték a gyertyát. Üstházba, alulról tüzelhető katlanba rakták az összegyűjtött, fölvásárolt méhviaszt, sonkolyt, majd lassú, kíméletes módon fölolvasztották. Lécekre fűzött kanócsort mártottak a meleg viaszba, amelyet azonnal a mellé állított, hidegvízzel teli dézsába merítettek, amelytől a rátapadt viasz megdermedt. Ezt az eljárást ismételték a megfelelő gyertyavastagság eléréséig, majd levágták a lécről a kész gyertyákat. A méhviasz gyertyaként való fölhasználása, az ipari parafinok, a sztearin megjelenésével szinte eltűnt, de azért ma is föllelhető kézműves vásárokban. A huszadik században a méhviaszt már inkább az egyre szaporodó polgári házak padlóinak kezelésére hasznosították.

*

A hagyományos pusztai-tanyai méhészkedésről bővebben: NAGY Gyula: Paraszti gazdálkodás a Vásárhelyi-pusztán / Méhek (141-146.) című írásában olvashatunk. Fölhasználásra került még: HORVÁTH Imre: Utasítás a méhészek számára a méhek miként való kezelése végett. Hódmezővásárhely, 1896.; DOBÓ Ferenc: Méhészek zsebkönyve. Hódmezővásárhely, 1928.; VARGA Sándor: Néhány szó a méhészkedésről. in: Hódmezővásárhelyi Gazdasági Naptár, 1928.; GYÖRFFY István: Méhészet, in: Györffy István et al.: A magyarság néprajza. 1933. II. 16.; GUNDA Béla: Zsákmányoló méhészkedés, in: Magyar néprajz II. 64-88.; KOTICS József: Paraszti méhészet, in: Magyar néprajz II. 89-103.; HAJDÚ Mihály: A kasos méhészkedés hagyományai Orosházán és környékén, in: A Szántó Kovács János Múzeum évkönyve, 1963. 171-235. (A pontos hivatkozási adatokat lásd a jegyzetekben!)

68 CsmH 1980. augusztus 12. (5. p.)

268