A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Népi és polgári méhészkedés - Mézeskalácsosság

Egy 1727-ből származó kincstári összeírás 146 gazdánál 450 kas/kaptár méhcsaládot jegyzett föl Vásárhelyen. A házas gazdák száma ebben az időszakban már eléri a 450-et, tehát a lakosság jelentős száma foglalkozott házilagos méhészettel. A város első „Testamentom-könyvében” már föltűnnek a méhek, méhcsaládok, mint a helyi jobbágyok jelentékeny vagyona, amelyet végrendeletükbe is belefoglaltak.1' Református lelkészek természetbeni éves javadalmában is sokszor szerepel a méz. Városi törvénykönyvekben már az 1700-as évek közepén föltűnnek a méhest meglopó fiatalokról szóló híradások.12 13 A Nagypiac közelében álló egykori Ispán-lak leltárában méhkaptárakai is följegyeztek a 18. század végén.14 Károlyi Sándor a város új földesura, „mint afféle szorgalmas és okos gazda” a méhészeti mellékfoglalkozást fölkarolta, Szegváron már 1731-ben,15 az uradalom sámsoni részén pedig a század végén telepített méhest (az uradalmi nagy méhest végül 1813-ban fölszámolták, miután rendszeresek voltak az elhullások, szárazság, betegség következtében).16 (A török alatti Sámsonon már gyümölcsöskertet, füzes erdőt és új ültetésü erdőt találunk a hozzá kapcsolódó méhészettel együtt.17) Az uradalom a mézdézs- mát is beszedette a helyi gazdáktól, a mézre és a méhviaszra elővételi joga volt, ezért tiszttartói a helyi vásárokban azok szabad értékesítését elkobzás terhe mellett megtiltották.18 A szaporodó és a város környéki szállásokat belakó parasztság körében egyre terjed a hagyományos méhészkedés, egy 1755. évi összeírásban már 348 kasnyi méhcsalád szerepel. A következő fél évszázadban viszont radikálisan visz- szaesett a méhészkedés nálunk. A 19. században gyakorivá vált egyes helyi, méhészkedéssel foglakozó gazdák megkülönböztetésére a Mézes, Méhes, Lépes elő- név használata: pl. Méhes Bálint (egy 1562-es dézsmajegyzékben), Méhes Bánffy Lajos (a Kereskedelmi Bank helyi igazgatósági tagja).19

Népi méhészkedés a vásárhelyi határban

A természet közeli emberek rájöttek arra, hogy akkor lehet sokáig elvenni a méhek által hordott és érlelt mézet, ha cserébe a faj fönnmaradását biztosítják, életkörülményeit javítják. Ennek a fölismerésnek a hatására alakult ki a ház körül, egyhelyben tartott, nevelt népi-paraszti méhészkedés. A befogott, vagy betanyáztatott (befogott és mézelésre késztetett) méhcsaládok megfigyelésével, életük lassú kitapasztalásával az ősi paraszti tudás egy jelentős területtel gazdagodott. Ebben a tanul12 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Budapest, 1961. 245. p.

13 SZEREMLEI, IV. 259. p.

14 SZEREMLEI, IV. 77. p.

15 GACSÁRI KISS Sándor: A hódmezővásárhely-belvárosi plébánia és templom, valamint a hódmezővásárhelyi Szent István király plébánia és templom története. In: Hódmezővásárhely története katolikus szemmel. Szerk.: Alácsi Ervin János, Pálinkó Máté. Hódmezővásárhely, 2014. 228. p.

16 SZEREMLEI, IV. 259-260. p.

17 SZEREMLEI, V. 821. p.

18 SZEREMLEI, III. 397. p.

19 FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története esaládok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. 182. és 506. p.

245