A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés
gasztva csipetnyi kóstolót küldtek a sütikből. Hiszem, hogy lélekben jól együtt voltunk ezekben a hónapokban. 1990. március 15-ét Budapesten töltöttük, ott voltunk a Múzeumkert és a Parlament előtti rendezvényeken. Fájón tapasztaltam, hogy az új politikai erők hevülete csak a régi, összeroskadt, a közvagyon dominanciájára épülő rendszer tévedéseinek, hibáinak kiragadására szorítkozott. Dr. Torgyán József — közelről — kiábrándító volt. A tavaszi továbbképzés témája az erkölcsi nevelés volt. Aktuálisnak tartottam, mert az ilyen gazdasági-ideológiai váltások idején, amikor a társadalom összetartó eresztékei meglazulnak, tartóoszlopai dőlnek le, sokan a szabadságot elviszik a szabadosság irányába, nagy elánnal halásznak a zavarosban, ilyenkor az erkölcs a legidőszerűbb téma, mint visszatartó erő, társadalmilag nélkülözhetetlen, irányt kell mutatnia. Ilyen gondolatokkal fogtam az előkészítéshez. Történelmi tapasztalat, hogy az erkölcs, a morál egyidős az emberiséggel, bár a fogalom tartama, érvényre jutásának eszközei koronként változnak. 1990-ben egy ateista eszmei alapra épülő, sajátos erkölcsiséget megfogalmazó ideológiát bontottunk le, amelynek hegemón szerepe mellett éltek és hatottak a vallás-erkölcs dogmái is, amelyeknek felerősödésével számolni kellett. Ennek felismerésével és a teljesség minél jobb megközelítésének szándékával kerestem meg és kértem fel Kádár Ferencet, a tabáni gyülekezet lelkészét, a neves református lelkész-dinasztia tagját, valamint a Szent István plébániáról Alszeghy Zoltán atyát, aki évtizedeket töltött Rómában, a Gergely Egyetemen, ahol teológia-történetet tanított, hogy jöjjenek el hozzánk és (az én mondanivalóm mellett) mondják el egyházuknak az erkölccsel és az oktatással kapcsolatos álláspontját. Igazi ökumenikus megközelítésre gondoltam és készültem. Úgy emlékszem vissza: sikerült. Megnyugtatott az a tény, hogy a két egyházi személy sokszor kezdte úgy a mondanivalóját: „...ahogy az igazgató úr kifejtette, ... amint az igazgató úr elmondta...”stb. 2018 nyarán, a levéltári kutatásaim során találtam rá, hogy a Vásárhelyi Tükör „Rendkívüli nevelési értekezlet, egyházi vendégekkel” címmel, 1990. május 5-én tudósított a mi nevelési továbbképzésünkről. A sajtó akkori jelenlétére nem emlékszem. A rendkívüliség a „két pap az előadói asztalnál”-ban jelentkezett, ami csak az én ökumenémben gyökerezett. Valamikor 1990 tavaszán lejárt az 5 évre szóló igazgatói pályázat beadási határideje, s mivel senki nem pályázott, így új határidővel újra ki kellett írni a Hódtói Általános Iskola igazgatói pályázatát. Némi megütközést keltett, hogy én olyan két és fél éves helytállás után nem pályáztam, sokan azt hitték, az utolsó délután mégis beadom. A tanév befejezése - úgy a tantermekben, mint az adminisztrációban - rendben megtörtént, egy szép tanévzáró ünnepéllyel köszöntünk el az első tanévtől, s következtek „...a szabadmellű örömök.” (Ady) Az 1990-91-es tanév így indult: beiratkozott tanulói létszám 400 fő, első osztályos 91 fő. (3 osztály), napközis létszám: 243 fő, napközis csoport 11, osztályok 239
