A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés
megköt a cement, kihozatom a vállalat legerősebb csiszolókorongját, tükörsimára csiszoljuk!” Mondtam: Ez egy ilyen világ volt. De a fölvert por ránk maradt. Az aula két oldalán lépcsősor vezet az emeleti folyosókra, amit a sajtófotós Enyedi Zoli kerengőnek nevezett, félúton pihenők vannak. A „szoros augusztus” egyik munkanapján, amikor a legtöbb munkás szorgoskodott az aulában, a folyosókon, a termekben, megálltam az egyik pihenőn, két kézzel megfogtam a korlátot, és élveztem a munkazaj zsongását, a dolgozók és munkatársaim nyüzsgését, s az a képzettársításom támadt: a hajóskapitányok is így tekinthetnek végig a fedélzeten, számba véve, hogy minden és mindenki a helyén van-e? Később is meg-megálltam ott, amikor már több száz gyerek kavalkádja idézte elő ezt a hangulatot. Az idill tünékeny... A beruházás része volt a portásfülke melletti helyiségbe beállítandó telefon- központ. Amikor az utolsó napokban a szekrény nagyságú elosztóközpont megérkezett, a szép kazettás tölgyfa ajtón nem fért be. Meg a többi ajtón sem! Az építők nem tehettek mást, a portásfülke melletti helyiség ablakát (második szint) kibontották, a nyílást megnagyobbították, és darus kocsi beemelte a telefonközpontot, ablak a helyére, vakolás, kőporozás, és a telefonhuzalok bekötése. Egy iskolában a konyha és az ebédlő is nagyon fontos színhelyek, mert naponta befolyásolják a dolgozók, a tanulók hangulatát, amit magukkal is visznek otthonaikba. A személyzet biztosítását már a József Attila iskolában megkezdtem. A konyhai dolgozók munkáját figyelve láttam, hogy Bordás Imréné Erzsiké és Károlyi Jánosné Julcsi - ha tehetik - együtt dolgoznak jól. Egyszer megemlítettem nekik, szeretném, ha ők ketten átjönnének velem az új iskolába. Ráálltak. Károlyiné volt az önállóbb, a határozottabb, vele megbeszéltem, hogy ő lesz a konyhán dolgozók irányítója, a feladatokat is csak vele beszélem meg, a végrehajtást már ő szervezi meg. Létszámbővítés csak az ő javaslata alapján történik. Soha semmi problémám nem volt a konyhán dolgozókkal, sem a beüzemelés, sem működés közben. Hódtó-dossziémban van egy levél Tordai Lászlótól, a megyei művelődési osztály személyzetisétől, melyben „Kedves Dani!” megszólítással értesít, hogy újabb technikai dolgozók részére biztosít bérkeretet. A „sűrű augusztusban” került sor Szabó Józsefhé iskolatitkár, Lázár Andrea - nemrég még tanítvány - adminisztrátor felvételére, majd egy karbantartó lakatos és egy portás-telefonos is csatlakozott. A korábbiakban annak szellemében éltem, és dolgoztam, amit Lehmann István 1977-ben megfogalmazott: „A fejlesztés és a fenntartás egyik jelentős forrása lehet, megfelelő szervezés esetén, a társadalmi munka. A terveket nyilvánosságra kell hozni, ezzel megnyerni a lakosságot a feladatok, tervek támogatására.4 Kéréseket, felhívásokat, tájékoztatást fogalmaztunk meg, sokszorosítottuk és elhelyeztük a hódtói lépcsőházak postaládáiban. Nemsokára „törzsközönség” ala- 9 9 LEHMANN István: A városgazdaság tervezése és hatékonysága az V. ötéves terv előkészítése idején. In: Vásárhelyi Tanulmányok 8. Szerk. SZEMENYEI Sarolta, SZIGETI János. Hmvhely, 1977. 91-114. 233
