A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés

A Vásárhelyi Tükör 1989. augusztus 5-i számában, „Bábel a Hódtóban” címmel közreadott egy hangulatkeltő cikket: az építkezést aggódva figyelik a szülők, a környék lakói és a város vezetői. A Csomiép vezetői szerint is jelentős a csúszás, szűkre szabott az idő az intézmény bebútorozására is.” (...) „Az intézmény megbízott vezetője hiába rohangál kétségbe esetten, nem tudja hasznosítani a készségesen megjelenő, segítőkész szülőket, mert a tantermekhez vezető folyosót most burkolják. A kivitelező a váratlan - többlet - villanyszerelési munkákra hivatkozik.” A riporter velem nem beszélt, talán a tanácstagokat kísérte két nappal azelőtt. A rohangálás igaz, a kétségbeesés nem. A szakaszos átadás is igaz, objektív akadályokkal, például hogy a 3. szinten lévő tantermekhez vezető folyosót tényleg utólag burkolták, a tantermek berendezését át kellett ütemezni.

Átmeneti fennakadás előfordulhatott, de az utolsó napokban egy szakasz katonát is kértem Pető János alezredestől, sőt: a Kossuth Zsuzsanna szakközépiskola nyári gyakorlaton lévő, jó fizikumú fiataljait is el tudtam látni feladattal, amikor a hét ideiglenes raktárból 2-3 teherautó hordta a helyszínre a bútorokat, felszerelési tárgyakat. Az építkezés befejező szakaszában nekünk gondolni kellett a tanév megnyitására is. Összehívtam az első tantestületi megbeszélést a nevelői szobába. Kiderült, hogy a felette lévő teraszok aljzatbetonozása nem tökéletes, a tegnapi nagy eső vize a nevelői szoba középre lejtő szép, új PVC padlóján állt meg, a fal mellett egy méternyi sávot hagyva szárazon. Azt kértem, ezt a tóparti látványt örökre véssék emlékezetükbe, hogy mi a honfoglalók innen és így indultunk, ez adjon most és később is plusz energiát. Akkor ez hatásosnak tűnt, bennem máig él az ujjnyi mélységű csillogó víztükör látványa.

Sok megbeszélni valónk volt ott a „tóparton”. Közöltem, kit bíztam meg a helyettesi feladatok ellátásával, vele együtt milyen előzetes elképzelésünk van a társadalmi tisztségek (szakszervezet, ifjúságvédelem, munkavédelem) továbbá: a szakmai munkaközösségek vezetése, az osztályfőnökök megbízása terén. Meg kell tervezni, majd szervezni egy ünnepélyes évnyitót, az elsőt, az intézmény életében, és helyére kell tenni minden bútort, eszközt, felszerelési tárgyat. Holnaptól fizikai munkához kell öltözni.

Kollégáim közül többen - különösen az alsó tagozatos nevelők - rutinos ünnepség-szervezők voltak, sok jó ötlettel álltak elő, a városi protokollt én is ismertem. Hamar kiderült azonban: a minisztériumnak nem jó a mi tanévkezdő időpontunk, két ünnepség kell: szeptember 3-án az iskola és tanév megnyitása és szeptember 22-én az intézmény ünnepélyes felavatása. Mindkettőn kitettünk magunkért.

A „szoros augusztus” történései között szerepelt, hogy egy kunszentmártoni alvállalkozó cég is bekapcsolódott a videó-lánchoz szükséges kábelek elhelyezéséhez egy „alagút” kiépítéséhez. Minden tanteremben, az egyik sarokban, a mennyezet alá, egy 50x50 cm-es idomvasakból egy váz szerkezetet helyeznek el, arra 1 cm vastag betonyp (pala-szerű) lapok kerülnek, azt majd lefestik. Rémisztő látványnak tűnk, s amikor láttam, hogy az elektromos vezetékek összesen a karvastagságot sem érik el, értelmetlennek ítéletem ezt az alagutat. A jó kunszentmártoniak a kérésemre abbahagyták a munkát, a döntés a főmérnök jogköre (a tervező nem kellett)

231