A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés

falhoz nekitolva, szűkén, a tanulók egymás után foglalhatják el a helyüket. Minden gép egyéni szereléssel kap elektromos áramot, az alattuk lévő tanterem mennyezetét átfúrva, centire az asztalok lábai mellett kell a fúrás. Derék villanyszerelőink 25-30 cm-ket mellé fúrnak, s odavágják: igazítsuk a lyukakhoz az asztalokat. Reklamálásomra a válasz: „Maga nekünk nem parancsol!”

A szívélyes együttműködés a Csomiéppel nem általánosítható a vállalat minden dolgozójára. Az építésvezető sem tudta rendezni a dolgot, a főmérnök utasítását kellett megszereznem. Megszülettek az új lyukak, de napokig kerültem a villanyszerelőket.

Kártalanítottuk a lányokat, illetve a háztartási ismeretek oktatását. A folyosón szemközt volt két fél tanterem nagyságú helyiség, a fiúk fa-és fémmegmunkáló szerszámaik raktározására, beépített Salgó - polcokkal, illetve mellette egy külön helyiség, íróasztallal az oktatást vezető tanerő számára. A közfalon ajtó... a többi sejthető. Az ajtót kivették, a helyét befalazták. A felszabadult helyiségben tankonyhát hoztunk létre. Gáztűzhely, mosogató, edények, tányérok, evőeszközök és sokak beleegyezése és aláírása. Mindenért kárpótolt az, amikor bő egy év múlva „az én hatodikos lányaim” ízes palacsintákkal vendégelték meg az igazgató bácsit.

1989 tavaszán országosan, és az élet minden területén körvonalazódtak az új, VI. ötéves terv célkitűzései, irányszámai. A városi művelődési osztály minden iskolától bekérte a saját középtávú tervkoncepcióját az oktató-nevelő munka feladatait illetően, beleértve a tárgyi feltételek biztosítását is. Engem is megkerestek. Megpróbáltam kitérni az ismert indokokkal: nincs még iskola, tantestület, iroda, gépíró, írógép. Hiába. Átgondoltam, leírtam, beadtam - kézírással. Az iktatáshoz leírták géppel, a kézírást visszaadták, bekerült a Hódtó-dossziémba. Mostanában újra olvastam, vállalhatónak tartom.

Akkor hosszútávon általános iskolaként számoltunk az intézmény jövőjével, de a tervbe vett két nyugati nyelv oktatása, a számítógépek napi használata, a nevelő testület igényességének és minden újra nyitottságának hangsúlyozása talán alkalmassá tett bennünket a XXI. század fogadására.

íme a tervkoncepcióm:

Ebben a kézzel írott koncepcióban szerepel iskolarádió, iskolaújság, mert kezdetektől dokumentálni akartam az intézmény történetét. Ezt segítette volna egy jól felszerelt és eredményesen működő fotószakkör. A Gamesz vezetőjével kötött megállapodás keretéből a helyi Ofotért boltban vásároltam két jó minőségű fényképezőgépet, sok-sok filmet, papírt, fotócikket. Évekig el volt látva a szakkör. Az élet most is igazolta: az ember tervez, de a sors teszi rá a pontot.

224