A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború

korosztályt hívtak be munkaszolgálatra, az 1901—1903 között született vásárhelyieknek augusztus 2-án kellett jelentkezni a szokott munkaszolgálatos zászlóalj gyülekező-elosztóhelyen.46 Galyasi búcsúlevele optimista: „egy félóra múlva bevonulok. Na, ne sajnáljanak, nyilván leszerelek még ma.” Nem így történt, a körülményekről a hajmáskéri 105/21 tábori vegyes munkásszázad I. szakasz 4. raj parancsnokaként szeptember 17-én számolt be Takácséknak egy illegális levélben:

„Végre nyugodtan írhatok (igaz, hogy ne-szólj) levelet, hathét után, amelyet egyik barátom ad majd postára, szabadságra távozván. Éjszaka 'A 2 az óra. Künn pipázik a Bakony, bent füstölök és füstölgők én, ügyeletes őrvezetői rangom teljes pompájában. Körülöttem szuszog, morog, álmában beszél és még egyebet is csinál kétszáz ember - ha már az ember nevet és vele együtt az ember-sorsot ilyen könnyen osztogatják. Mint öreg harcos, az élszakasz parancsnoka vagyok és senki egy rossz szót nem szól hozzám. A tisztjeink áldott rossz emberek, ennél jobbak az altisztek, csupa vásárhelyi ember. Rengeteget dolgozunk, teljesen fölöslegesen, és céltalanul. Reggeltől estig csákányozom a sziklát, vagy talicskázom, vagy mérnöki munkát vállalok (pld egy sportpálya szintezése, és építése). Vagyok szükség esetén pékmester, tank és írógép műszerész és latrina építője. De ezek

mellékfoglalkozások, fő a csákány. A legnehezebb munkám azonban a kivonuló és nyugvóállomány megalkotása, s bár nem voltam soha gyenge matematikus, de kétszáz zsidót megszámlálni és együtt tartani kutyának való passzió. Eddig nem pártoltam a Pro Palesztina mozgalmat, de most lelkes híve lettem, mióta azt hiszem, hogy én maradok az egyetlen, vagy a nagyon kevesek közül az egyik itthon, a többit kitelepítjük Cionba. Azt hiszem, magamról és remek környezetemről már eleget pofáztam, s ha még annyit mondok, relatíve egészséges is vagyok, - mindent elmondtam, amit modern középkorunkról [és] a hajmáskéri szellemi elitről burkoltan mondani lehet. Most pedig beszéljetek magatokról. Sőt, Erzsikét megkérem, hogy írjon egy hosszú levelet - természetesen erről a levélről nem véve tudomást, mert nekünk csak levelezőlapot szabad írnunk a szanatóriumból, azt is csak hetenként egyszer. ... Lady Judith mit csinál? Vagy talán nyaral valahol? Vesztek-e sok könyvet? Megjelent-e ádáz barátom, Ferkó új verseskötete? Milyen a siker? Újabban Vörös Pista újra kegyeibe fogadott, és több levelezőlapot írt. Elvadították tőlem szegény gyereket, meg kíméletlen követelményeimmel, már a művészet iránt, elvadítok sok barátomat, node majd megbékélnek... ” A hajmáskéri muszos táborról hiteles képet rajzoló levelében a zsidósággal kapcsolatos, ironikus hangvételű sorai a zsidókivándorlásáról korábban megfogalmazott álláspontjára utalnak vissza (kihagytuk a gyümölcskertészettel kapcsolatos sorait és a sablonos levél formulákat). „Lady Judith” Takács Ferencék leánya, „Vörös Pista” pedig Vöröss István fiatal vásárhelyi költő, Galyasi korai

46A m. kir. Honvédelmi miniszter 46 762/eln. lb. - 1943. HM sz. rendelete a zsidó hadkötelesek jelentkezése, behívása tárgyában = Budapesti Közlöny 1943/160. júl. 20.; KARSAI 1962. II. k. 379-383. p.; VRÚ 1943. júl. 21. 2. p.

189